Yuri Dubinin festménye
Minden porcikámban létezel, kedves,
vágyaimnak ezer játéka te vagy,
mind az égi vándor tehozzád repdes,
friss hajnal hangicsál kis hársunk alatt.
Moccanó reggelem tebenned eszmél,
színeit szerteszét szórja itt a tó,
langy esőcseppeknek vánkosa lettél,
muzsikáló estém tükrét ringató.
Selymeken suttogó szép éjszakákon
szerelmünk szomjazó virágokra hull,
illatos kertünk táncot jár a nászon.
Lelkünk eggyé forrott, el sosem avul,
kezem tenyeredben oltalmat talál,
minden szó, mit mondok, benned hazajár.
Hozzászólások