Idén jártam először a fesztivál helyszínéül szolgáló gyönyörű balatonakarattyai strandon, és hogy rögtön az elején tisztázzuk: nekem nagyon tetszett a fesztivál – leszámítva a több órás sorban állást a bejutáskor és a sátorhelyek kiosztását. Számomra minden új volt, érdekes, szokatlan, így szuperül kiemelt a hétköznapok unalmas taposómalomból és igazi hippis szabadságélményt adott.
A program- és élménylehetőségek közül eleve számos olyan volt, amit szerintem egy átlagember biztosan nem próbált még ki korábban. Ám mivel a fesztivál csak ötnapos, és rengeteg előadó, sátor, program és kóstolnivaló van, úgy jöttem el, hogy a következő évre is marad kipróbálni való.
Nekem a legnagyobb flow élményt a SAP jóga jelentette, azaz a vízi jógázás. Kb. 13 éve jógázom, de a vízen még sosem tettem – eszembe sem jutott, hogy lehetne – de mióta kipróbáltam, azon gondolkodom, jógázzak-e ezek után egyáltalán a szárazföldön. Emellett még számos, számomra ismeretlen jógastílust is ki lehetett próbálni, mindet nem is sikerült, már csak ezért is kell visszatérni jövőre is.
Hulahopp karikával kb. 14 éves koromban játszottam utoljára, de idén ezt is újra próbálhattam – hála neked Everness! Húsz év kihagyás után kellett némi idő, mire újra sikerült a karikát magamon pörgetni, de így visszaröppenni az időben szintén felszabadító élmény volt.
Az előadások és koncertek alatt, után, közben, rengeteg masszázsfajtát ki lehetett próbálni, akárcsak a különböző gyógyító technikákat. Aki pedig az önismeretét szerette volna mélyíteni, számos személyiségelemző módszert és tanácsadót találhatott. Akadnak azonban, akik a delphoi jósda feliratának – Gnóthi szeauton, azaz Ismerd meg önmagadat! – nem, inkább egy vadidegen embernek hisznek, nos, ők jósokat is bőven találtak.
Volt dúlasátor, vega és vegán ételudvar – szintén személyes kedvenc – és mindenfelé tánc-, hang- és mozgássátrak, többségük a Balaton-parton, hogy közben a természetben is gyönyörködhessünk.
Számomra – személyes érintettség miatt: totál kutyafüggő vagyok – nagyon fontos volt, hogy a kutyákat is szívesen látták a fesztiválon, bizonyos szabályok betartásával. Így rögtön az emberek és állatok harmonikus együttélése is megvalósulhatott. Úgy döntöttem, hogy olyan fesztiválra el sem megyek ezek után, ahova nem lehet kutyát vinni.
Szóval, aki teheti, ne hagyja ki az életéből az Everness fesztivál élményt!
A jó hír az, hogy annak, aki így dönt, nem kell a jövő nyárig várnia, ugyanis az Everness Indián nyár idén szeptemberben, még utoljára Balatonakarattyán, megrendezésre kerül.
Fotóim a fesztiválról ide kattintva tekinthetők meg.
Hozzászólások