Júniusi töredékek • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Júniusi töredékek

 

Szösszenetek Facebookon innen és túl

  

Szent Iván-éj
Zidina. Ez a pécsi Tabán, itt – a Tettye patak mentén – már több mint ezer éve tapadnak az apró földszintes házak egymáshoz és a hegyhez. A szűk utcácskák egyikében fiatalok tartanak a belváros felé. Egy tizenéves lány a leghangosabb köztük, panaszkodik:

– Hú, baszd meg, de kivagyok! Tegnap este letiltottam azt a srácot, akibe szerelmes vagyok. Vágod?! Bassza meg…

A dráma feloldását nem hallom, elnyeli őket a forró este. Én pedig megyek tovább, fel a Tettyére Szent Iván-éjt ünnepelni: lesz egy kis táncház, örömtűz, fényvetítés a barlang falán. Ki kell használni ezt az éjszakát: mától egyre közelebb a tél.

 

Júniusi töredék
… séta Újhegyen keresztül, a fülledt éjszakában, ahol minden ablak tárva, s minden ablakból ugyanaz a meccs megy, ugyanaz a stadionhang, ugyanaz a kommentátor beszél, néha persze jönnek helyi hangok az adott szobából, hogy rúgd már be, az anyád!, hova mész már?!, de beszopta! vagy csak egyszerű rihegés-röhögés, olykor az is előfordul, hogy azt hallom, boldog születésnapot, de lényegében utcáról utcára, házról házra, minden tárt ablak mögött ugyanazt a labdát rúgják, ugyanazt a meccset vívják, talán csak a kanapé más…

 

Macsó
Az a pillanat, amikor kint tombol a trópusi monszun, szakad az eső, és mindenki megáll a Tesco-ajtóban, az összes ember félénk verébként húzódik az ereszek alá, és te úgy húzol el mellettük, mint egy tank, kiszáguldasz a kihalt, gyakorlatilag víz alá került parkolóba, hiszen te férfi vagy, basszus, bár nincs lakásod meg bicskád (állítólag ettől férfi a férfi), de van ernyőd, így hát ne szarakodjunk, kérem, néhány esőcsepp miatt, gondolod magadban, aztán a tizedik lépés után nagyon-nagyon megbánod az egészet, de már ciki lenne visszasomfordálni a többi verébhez az eresz alá, és csak mész-mész tovább az esernyővel a kezedben, ami semmit sem ér, tekintve, hogy az eső minden oldalról támad, olyan mintha egy vízesésen sétálnál keresztül, szóval ez a pillanat felejthetetlen.

És az az érzés pedig leírhatatlan, mikor mindezek után az utolsó pillanatban (integetés, a jó fej sofőr megvár) eléred a buszod, és azt gondolod, basszus, de nagy császár vagyok, megcsináltam – bicska és lakás nélkül, Chuck Norris a kanyarban sincs! Mindeközben két megállón keresztül, mint valami vízköpőből ömlik a víz nadrágodból.

 

Örök nosztalgia
(Örkény után szabadon)

Egy pécsi napilap körkérdése:
– Ön szerint mi legyen a Magasház helyén?
Válasz:
– Egy másik Magasház.

 

Hagyomány
Amikor egy trafikba nem dohányzó eladót keresnek, az annak az ősi hagyománynak a folytatása lehet, amikor még a háremeket eunuchok őrizték.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS