Egyszer régen, nagyon régen,
azt álmodtam, hogy a kedvesem,
akit annyira szerettem, egy ilyen
ajtó mögött várt engem,(persze nem
ilyen bugyuta pink volt az ajtó abban
az álomban). Az ajtóra, tisztán láttam,
kettőnk neve volt felvésve a névtáblára.
Becsöngettem, karjába zárt, felébredve
elmeséltem neki az álmot, s ő azt mondta,
jól emlékszem, szép álom, és nem lehetetlen.
Szép álom volt, elismerem. Az is maradt,
mindörökre. Sosem lesz már valóságos, szép
keretben, ajtón, táblán, felvésve a kettőnk neve.
Hozzászólások