Szúrópróba volt. A holdbázis parancsnoka megállított a folyosón, behívott az irodájába, ahol hellyel kínált. Minden rém udvariasan zajlott, még kávét is kaptam.
– Nos, Sanyi, hogy állnak a szeptemberi fogadalmaid? – kérdezte a parancsnok, mikor leült velem szembe.
– Jól. Nagyon jól, Mike! – mondtam, közben megnyaltam a szám szélét. Éreztem, ahogy elvörösödik a fülem.
Mike nyájasan mosolygott. Túl nyájasan.
– Szóval, jól.
Hevesen bólogatni kezdtem. Túl hevesen.
– Igen, igen. Tiszta vagyok… Teljesen tiszta!
– Ugye, tudod, mi lesz, ha megszeged a szabályzatot?
– Igen, tisztába vagyok vele.
– Oké, szóval mikor voltál fent a Facebookon utoljára?
– Öt órája. Csak tíz perc volt, pár üzi, felköszöntöttem két embert, néhány apróság… Csak tíz perc.
– Tíz perc, öt órája?
– Igen, igen. Öt órája, ahogy a szabályzat rögzíti, szeptember 1-től.
Mike ekkor beleszólt az asztalán lévő mikrofonba:
– Jennifer, gyere be!
– Mike, ne csináld ezt, tiszta vagyok, nem érdekelnek a lájkok, öt órája rá se bagóztam… Ahogy a belsőszabályzat…
Két kopogás után Jennifer lépett be az ajtón, a holdbázis orvosa. Egy műszert tett le elém az asztalra, melyhez speciális zseblámpa volt csatlakoztatva.
– Nézz rám, Sanyi! – kérte.
Ekkor belevilágított a szemembe a lámpával, miközben a műszeren lévő monitort figyelte. Tudtam, kár tagadni bármit is, mindent lát.
– Nos, mennyi? – kérdezte Mike.
– Két óra – felelte Jennifer.
– Kettő?
– Pontosan. Fél órát volt fent, két órája.
– Nem igaz. Hidd el, Mike, öt órája voltam fent utoljára, ahogy a szabályunk…
– Retinavizsgálat eléggé megbízható módszer, Sanyi. Visszaküldelek a karanténba!
Kivert a víz.
– Ne, Mike, nem akarok visszamenni a Wifi-mentes övezetbe!! Tiszta vagyok!
– Sanyi, ez a te érdekedben történik.
Ekkor már könyörögtem:
– Nem, nem akarok visszamenni a 101-es körletbe! Az egy szörnyű hely! Nincs Wifi!!
– Mike – szólt ekkor Jennifer – Sanyi most is a Facebookon van.
– Ez hogy lehet?!
– Nem tudom pontosan, hogy csinálja – talán súlyosabb az állapota, mint gondoltuk. – Éppen gépel egy történetet.
– Egy történetet?!
– Igen, ezt a történetet gépeli. Ezt, amiben mi is szerepelünk. Adok neki egy injekciót!
Ekkor meghallottam a sikoltó hangomat:
– Ne!!!
Jennifer előkapott valamit a zsebéből, a fémes tárgyon megcsillant a neonfény, az utolsó kép, amit láttam a tű rideg csillogása, mielőtt belém állt. Üvöltök:
– Nem, nem akarom… engedjetek, hadd fejezzem be legalább ezt a történetkkjné,m dlfjdl ldfj l………
Hozzászólások