A nagykövettel Budapesten a Bajza utcai Lengyel Nagykövetség patinás termében beszélgetünk 2016 júliusában teaivás közben.
Excellenciás uram, Ön karrierdiplomata. Ez milyen előnnyel jár az üzletemberekből vált diplomatákkal szemben?
Ennek ugyanúgy megvannak a maga előnyei mint hátrányai, kiváltképp most, mikor a gazdasági diplomácia egyre fontosabb szerepet tölt be. A gazdasági kérdésekben való jártasság és az üzleti életben szerzett tapasztalatok napjainkban, megítélésem szerint, rendkívül sokat segíthetnek. Természetesen a megfelelő diplomáciai felkészülés és tapasztalatok szintén nagyon hasznosak, azonban véleményem szerint már nem kulcsfontosságúak egy olyan korban, mikor egyre jobban távolodunk el a klasszikus értelemben vett diplomáciától. Az Európai Unió tagállamaiba akkreditált nagykövetségek napjainkban nagyon konkrét, gyakran az európai agenda részét képező kérdésekkel foglalkoznak. Az európai vezetők immár olyan különböző szintű és gyakoriságú találkozókon vesznek részt, hogy ez az elem sem alkotja már fontos részét a diplomaták munkájának. Ezzel szemben jelentős mértékben nőtt a kapcsolatok tágan értelmezett fejlesztéséhez köthető tevékenységek – úgy mint társadalmi kapcsolatok erősítése, vagy a fent említett gazdasági diplomácia – fontossága. Az én esetemben is ezek a tevékenységek tették ki hivatalos munkám nagy részét.
Három különböző időpontban dolgozott hosszabb ideig Budapesten a Lengyel követségen. Kíváncsi lennék, hogy a 2010. június 21. utáni időszak melyik eseménye a legemlékezetesebb az Ön számára?
Igaz, hogy különleges kiváltság ért, hogy a kollégáimhoz képest némileg más perspektívából tekinthetek Magyarországra. Az elmúlt 25 évből közel 19-et töltöttem Budapesten, azonban ez nem mindig jelentett segítséget – sőt néha épp ellenkező hatást váltott ki. Három hosszabb itt tartózkodásom közül az első tűnik számomra a legfontosabbnak. Amikor 1991 és 1997 között közelről figyelhettem meg azokat a kiváló embereket, akik hatalmas erőfeszítéseket vállaltak és – a közelmúlttal kapcsolatos, nagyon is valós aggodalmaik mellett – rendkívül pozitív és ambiciózus terveket fogalmaztak meg az átalakulás megvalósítása érdekében. Ezeket az akkoriban megfogalmazott terveket, az euro-atlanti struktúrákhoz való tartozást, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást, a Visegrádi Csoport létrehozását, valamint más bátor reformokat sikerült kiválóan megvalósítani és ezek a mai napig meghatározzák helyünket Európában és a világon. Jelenlegi magyarországi megbízatásom szintén rendkívül érdekes, mert ez az időszak nagyon hatásosan hívja fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy semmit sem adnak egyszer és mindenkorra, valamint arra, hogy a szabadság és a demokrácia nemcsak kiváltság, hanem elsősorban kötelesség. Láthatjuk, hogy minduntalan újabb fejlemények veszélyeztetik demokráciánkat és szabadságunkat, a nemzetközi helyzet rendkívül bonyolulttá vált, körülöttünk és közvetlen szomszédságunkban pedig fegyveres konfliktusok zajlanak. Mindezen kihívásokra válaszokat kell találnunk. Mindemellett világosan látható az is, hogy e problémákra való válaszokat azon keretek közt – egy közös Európán, Visegrádon és NATO-n belül – keressük, amelyeket már az átalakulási folyamat kezdetén, 25 évvel ezelőtt sikerült lefektetnünk. Visszatérve a kérdéshez, nehéz egy olyan konkrét eseményt megneveznem, amely a leginkább megragadt volna az emlékezetemben. Nagyon sok fontos eseményre került sor az elmúlt 6-7 év során, mind a lengyel-magyar kapcsolatok területén, mind pedig Magyarországon és Európában. Rám személyesen talán a legnagyobb hatást azok az események tették, amelyek a leginkább megingatták biztonságérzetemet, ugyanakkor pedig rávilágítottak arra is, hogy mennyire másképp ítélünk meg egyes, számunkra kulcsfontosságú, kérdéseket. Konkrétan az Európába érkező menekültáradatra – a mai napig élénken élnek az emlékezetemben a Keleti Pályaudvaron tapasztalt események és az akkori tehetetlenség érzése – valamint az Ukrajna elleni agresszióra gondolok. Személy szerint mindkét kérdésre az európai egység és eredményesség próbájaként tekintek. Meglátjuk, hogy a jövő milyen választ ad majd ezekre a kérdésekre.
Ön a diplomáciai fogadások közismert szereplője. Mennyire tartja fontosnak az ezeken való megjelenést?
Ez egy teljes mértékben protokolláris kérdés. Hiszen nem finom ételek is italok megkóstolásáról van itt szó, hanem a partnereink iránt érzett tisztelet kinyilvánításáról. Ugyanakkor természetesen ezen események kiváló alkalmat jelentenek érdekes beszélgetésekre, kapcsolatok kialakítására, valamint gyakran értékes információk és értékelések megismerésére.
Az oktatás kulcskérdés Magyarországon és Lengyelországban egyaránt. Ön szerint kellene változtatni a jelenlegi rendszeren?
Természetesen igaz, hogy az oktatás kulcsfontosságú kérdés. Nehéz megítélnem a lengyel, még inkább pedig a magyar oktatási rendszert, azonban egy dolgot mindenképpen alá szeretnék húzni. Hosszú kapcsolatunk során kivételesen értékes és különleges tapasztalatokra tettünk szert. Barátságunk mintaértékűvé vált és sokan irigylik is e kapcsolatot. Mindazonáltal nem teljes mértékben tükröződik ez oktatási rendszereinkben. Számos ötletem lenne ennek a megváltoztatására. Annak ellenére, hogy néhány év óta sikeresen valósítjuk meg a lengyel és magyar külügyminisztérium közös, ifjúsági projektekkel kapcsolatos memorandumát, valamint a nagykövetség a szegedi lengyel nemzetiségi önkormányzattal közösen gyerekeknek szóló lengyel-magyar történelmi olvasókönyvet ad ki – mindez nem elég. Úgy vélem, hogy nyugodtan áldozhatnánk az iskolákban évente két-három órát arra, hogy a diákok megismerjenek egy olyan pozitív témát, mint a lengyel-magyar barátság.
Mi a kedvenc sportja?
Az úszás és a futás az a két terület, amely egy nagy adag pozitív energiával tud feltölteni. Sikeresen tisztítják ki a fejemet, az úgynevezett „fontos ügyekkel” való egész napos foglalkozás után. E két sportot űzöm, de amennyiben szurkolásról van szó, úgy általánosságban nagyon szeretem a sportot. Sajnos nem kedvelem túlzottan a labdarúgást, amelyre őszintén szólva lassan már nem is tudok sportként tekinteni.
Nagykövetként és innen, hogyan tudja irányítani az otthoni gazdaságát?
Szerencsére a szüleim jó egészségnek örvendenek és a lengyel falusi szokásoknak megfelelően, addig ameddig az idősebb gazda él, a fiatalnak sok kötelessége és kevés joga van. A hagyomány pedig szent dolog, ezért én is alkalmazkodom hozzá. Anyagilag támogatom és néha tanácsokat adok a gazdaság működéséhez, azonban ténylegesen a szüleim rendkívül fontos segítsége nélkülözhetetlen a gazdaság üzemeltetéséhez és fenntartásához.
Ön az itt töltött 19 év alatt magyar szakértő lett. Ennek kapcsán is kíváncsi lennék két könyvről alkotott véleményére: az egyik Igor Janke Orbán Viktorról írt „Hajrá magyarok”, a másik a korábbi amerikai nagykövet, Eleni T. Kounalakis „Madam Ambassador” című könyve.
Véleményem szerint mindkét könyv válasz arra az elmúlt időben rendkívül erősen jelentkező igényre, amelynek keretében az emberek ilyenfajta – részben biográfiai, személyes történetekben és pletykákban gazdag – könyveket szeretnének olvasni. A könyveket nem szeretném kommentálni, mert Igor Janke egy kedves ismerősöm, a könyve pedig amúgy is rendkívül sikeres fogadtatásban részesült. Nagykövet asszony könyve pedig, amely szintén nagy érdeklődés mellett látott napvilágot, egy olyan szerző alkotása, akivel a közelmúltig nagyon jó munkaviszonyban voltam. Személy szerint nem vállalkoznék egy ilyen mű megírására, mert a közelmúlt eseményeinek a megítélésre mindig nagyobb távolságra és hosszabb időre van szükségem. Ilyen esetben nem kell túl sokat változtatni az eredeti köteten az újbóli kiadások során.
Hozzászólások