Nesztelen lépdelnék a szóviharban,
titkokba rejtenék minden mondatot,
meghallgatnám a csendet mind a dalban,
lelkedben szövögetnék halk szólamot.
Ha elfogyna csended, szüntelen adnék,
az összes harsányságtól rejtenélek,
szívedben bársony üzenetet hagynék,
gyengéden elbujtatnám halk zenémet.
Hogyha múltad árnya nem zavarna már,
s lágyan szétfolynának benned csendjeim,
puhán lépegetnél lelkem dallamán,
lépteid lankáin merengéseim.
Csöndmadár szálldogál minden hang fölött,
bensődbe a nyugvás visszaköltözött.
Szóljon hozzá!