Azért jó a mamáéknál nyaralni, mert ők falun laknak, és éjszakánként az udvaron sátorozhatunk. Hugival és öcsivel állítjuk fel a sátrat az udvar leges-leghátulján egy diófa alatt. Persze papa is segít. Egy kicsit. És amikor éjszaka lesz, feljönnek a csillagok, ciripelnek a tücskök (mama szerint prücskök), szóval ekkor sok-sok mindent elképzelhet az ember, például azt, hogy mi most vándorcirkuszosok vagyunk, és ott állnak körülöttünk a sátrak és az echósszekerek, a málnabokornál pihennek az elefántok, a kút mellett legelésznek a zebrák és persze vannak oroszlánok is, de csak ketrecben, mert különben ezek megennék a tevéket is. Az egész cirkuszosdinak az a titka, hogy az oroszlánokat külön kell tartani a többi állattól.
De öcsi szerint nem cirkuszosok vagyunk, hanem hunok, és az egész udvar Attila tábora, a kútnál lovak alszanak, nem pedig zebrák, a hintaágynál van a hadvezér sátra, a málnabokroknál pedig őrök állnak, nehogy megtámadjanak minket a rómaiak.
Öcsivel nehéz sátorozni, mert mindent máshogy gondol, mint én, és persze hugi is máshogy, főleg, ha szóhoz jut mellettünk. Ő azt mondja, hogy mi mind tündérek vagyunk, akiket elvarázsoltak, és addig kell itt kint aludnunk a vadonban, míg ránk nem talál az igaz szerelem. Erre én azt mondtam, hogy ez így hülyeség, hát a vak is láthatja, hogy az egész udvar egy szép nagy vándorcirkusz, a kerti székeken bohócok kártyáznak nevetve, és az egész utca a tigriseink bömbölését hallja.
Öcsi ekkor közbevág, hogy hülye vagyok, mert ez hun tábor, ő Attila, és itt van nála Isten kardja is. Ilyeneket mond, közben nekiáll hadonászni egy bottal, amit még a paradicsomok mellől lopott el délután, de ez nem is baj, mert így ő is felléphet majd a cirkuszban, mint kardnyelő.
Hugi csak hajtogatja az elvarázsolt tündéreket, hogy a kút olyan kút, amibe ha belenézünk, meglátjuk az igaz szerelmünk arcát, ez a tündéreknél teljesen természetes, erre azt mondta neki öcsi, hogy nem is igaz, a kútba a római kémek lesznek majd bedobva, és ott lent gondolkodhatnak azon, hogy kellett-e nekik a hunok ellen áskálódni. Erre hugi bőgni kezdett és azt mondta, hogy nem alszik kint, majd fogta magát, és bement a házba.
Legalább több hely jut a cirkusznak, mondtam öcsinek, aki erre azt mondta, hogy a hunoknak, a hősi harcosoknak lesz több hely. A zebráknak, zsonglőröknek, mondtam erre. A fővezér sátrának és Attila udvartartásának, mondta erre öcsi. Az idomított uszkároknak, a kötéltáncosoknak, akik a szárítókötélen gyakorolnak, mondtam erre én, és ekkor feltűnt az udvaron mama, egyenesen felénk jött, közben átgázolt mindenen: a fővezérek sátrain, az echósszekereken, az erőművészeken, a tevéken, az oroszlánok ketrecén, a harci méneken, Attila udvartartásán, az idomított uszkárokon, pedig igazán észrevehetné őket, nem igaz, hogy nem látja, hogy ott vannak. Mama nyomában persze ott oldalgott a szipogó hugi is, és akkor megkérdezte tőlünk mama, mit csináltunk hugival, hogy sír, és mi akkor elmondtuk az egészet, a hunokat, a cirkuszt, a tündéreket, és mama csak mosolygott és azt mondta, van bent a házban frissen sült palacsinta, baracklekvárral, limonádéval, együnk kicsit, aztán majd kijöhetünk újra, de előbb még befúj minket szúnyogriasztóval.
Hát, ezért szeretek a mamánál nyaralni. Végül a hugi is megvigasztalódott.
Hozzászólások