a pusztában maradottak hitével
várjuk a végtelen utazást
a kiáltás visszhangos végét
az oázisok árnyékolta utakat
ahol csenevész reményt növeszt
a kiszomjazott élet
sós verejtékkel öntözött
fűszálnyi diadalt
a pusztában maradottak
hitével kezdjük újra a semmit
fenékig isszuk a kénezett szó poharát
a csend törékeny kelyhéből
csöppen a mézízű- szólam
kesernyés mázzal leöntött
vigasztalás.
Szóljon hozzá!