Érdemtelen
érdemtelen voltam még arra is
hogy nyakamba dobd a selyemzsinórt
amikor léted létemre zuhant
és tenyerem tiéddel összeforrt
Kapui Ágota írásai
Virágnyelven
Lehajtottad gyöngyvirágnak
pöndörödő szirma végét
tűzokádó liliomnak
oltókéssel vetted vérét
Kifosztva
léted talajtalan
elődöd gyökértelen
utódod hontalan
lázadásod oktalan
Intelem
Ó ifjú Padavan, ha véled,
ne hidd, hogy tied a világ,
nem biztosíték ez az élet,
ha nem figyelsz, hát odavág.
Pánik
Rettegve ébredt. Nem voltak illúziói az induló hétfővel kapcsolatban. Szokványos novemberi reggel, amely soha nem akar megvirradni. Nyűgös hétkezdés, szürke, fáradt, szinte utcára lök a kényszer, és a folytatás sem tartogat csodákat. Nem érti, miért válik hirtelenjében ellenségévé minden, amihez hozzányúl.
Pusztában
a pusztában maradottak hitével
várjuk a végtelen utazást
a kiáltás visszhangos végét
az oázisok árnyékolta utakat
Megváltás kellene
Világok csődje döng a kapukon
bűneink ostroma bennünket támad
Megváltás kellene gyorsan
Legyek
Legyek szállnak romló életünkre
belepik lelkünk sebzett tájait
belezümmögnek érett szavainkba
belenyalnak az utolsó falatba
Elhívás
Állunk csöndes ámulat-fehéren
két szemünkben ott a végtelen
nem fog rajtunk sem golyó sem szégyen
s az elhívásban ott leszel velem
Megadatott
Megadatott nekünk e tökéletes világ
a reggelek fényére eszmélő tapasztalás
gyermekkorba csomagolt cukorillatú éden
a szeretet sebtében feltépett ajándékdoboza