Kapui Ágota
Érdemtelen
érdemtelen voltam még arra is
hogy nyakamba dobd a selyemzsinórt
amikor léted létemre zuhant
és tenyerem tiéddel összeforrt
Virágnyelven
Lehajtottad gyöngyvirágnak
pöndörödő szirma végét
tűzokádó liliomnak
oltókéssel vetted vérét
Intelem
Ó ifjú Padavan, ha véled,
ne hidd, hogy tied a világ,
nem biztosíték ez az élet,
ha nem figyelsz, hát odavág.
Pánik
Rettegve ébredt. Nem voltak illúziói az induló hétfővel kapcsolatban. Szokványos novemberi reggel, amely soha nem akar megvirradni. Nyűgös hétkezdés, szürke, fáradt, szinte utcára lök a kényszer, és a folytatás sem tartogat csodákat. Nem érti, miért válik hirtelenjében ellenségévé minden, amihez hozzányúl.
Pusztában
a pusztában maradottak hitével
várjuk a végtelen utazást
a kiáltás visszhangos végét
az oázisok árnyékolta utakat
Megváltás kellene
Világok csődje döng a kapukon
bűneink ostroma bennünket támad
Megváltás kellene gyorsan
Legyek
Legyek szállnak romló életünkre
belepik lelkünk sebzett tájait
belezümmögnek érett szavainkba
belenyalnak az utolsó falatba
Elhívás
Állunk csöndes ámulat-fehéren
két szemünkben ott a végtelen
nem fog rajtunk sem golyó sem szégyen
s az elhívásban ott leszel velem
Megadatott
Megadatott nekünk e tökéletes világ
a reggelek fényére eszmélő tapasztalás
gyermekkorba csomagolt cukorillatú éden
a szeretet sebtében feltépett ajándékdoboza
Ősállat módjára
A megkésettség szűk állapotában
a sorssá érés nehéz percein
a megalázottság sűrű porában
a kék árnyak csendjében
A boldog herceg
Arcod marad a változó időben
az állandóság hűvös szobraként
a napok néznek hosszan elmenőben
és homlokodra tapasztják a fényt
Tűnődések
Az álmaidhoz épp csak alig érek
mert rám szisszen e kétarcú világ
a vallomásra nem visz rá a lélek
bár bólogatva biztatnak a fák
Küszöbön
…egy angyal áll az öröklét előtt
hátha még visszatérhet
e porhüvelynek résnyi ablakán
ez a kalandor lélek
Jelenlét
Ne adj hitelt az örök kétkedőnek
mert kérdésével tévútra vezet
ne adj időt az örök elmenőnek
mert itt marad mindvégig teveled
Partnereink
