(SERIF IRGINBAY verse után szabadon)
Nem látlak többé asszonyom,
mert fogy a fény… a fény…
Holt barátok vesznek körül…
Nem lesz több illatos kenyér,
amit adott a szén…
Bizony fiam, búcsúzni kell.
Anyám, apám… a bűneim
mik voltak, felejtsétek el…
mert fogy a fény… a fény…
Ne engem szánjatok szegényt,
majd rám köszönt a csend…
Minden barátom itt maradt,
itt látom halott arcukat,
s hangjuk fülembe cseng…
Rohanni kéne, nem lehet,
bedőlt vágat, kijárat,
fogy levegőm, szívemre most
már jól tudom, mi várhat…
Már kialudt a fény… a fény…
… nem látok több felhőt, eget…
Halott barátok várjatok…
… most már én is megyek…
Hozzászólások