Nyelvtudás
Két paraszt bácsi kapált a kukoricásban. Az út szélén megállt egy külföldi rendszámú autó. A vezetője megkérdezte az egyiket, hogy tud-e angolul. Az öreg csak tagadólag rázta a felét. Tud-e németül, franciául? Az öreg mindegyikre nemet intett.
Az idegen széttárta a karját, beült a kocsijába és elhajtott. Ők pedig kapáltak tovább. Egyszer csak megszólalt az, aki passzív szereplője volt az előbbi jelenetnek.
– Sógor!
– Há?
– Dejszen, ideje lenne már megtanulnunk egy-két idegen nyelvet.
– Minek? Látja, e is tud, oszt mire ment vele?
Ferencesek
Egy vállalat igazgatója megcsalta a feleségét. Utána gyötörte a lelkiismeret. Elment a ferencesekhez gyónni.
– Atyám, én azt a fiatal, szép feleségemet megcsaltam.
– Nahát, fiam! Imádkozz el száz Miatyánkot, száz Üdvözlégyet és száz Hiszekegyet.
Hosszú időbe telt ennyi imádkozás. Végül megkapta a penitenciát. A feloldozás után erősen megfogadta, hogy ez nem fordulhat elő még egyszer. Jó útra tért.
Hanem egyszer, hosszú idő után vidékre ment kiszállásra. Hogyan, hogyan se, összekeveredett egy tenyeres-talpas menyecskével. Másnap erősen gyötörte a lelkiismeret. Elment a helyi plébánoshoz gyónni.
– Atyám, azt a fiatal, szép feleségemet megcsaltam.
– Nahát, fiam! Nahát! Imádkozz el három Miatyánkot, három Üdvözlégyet és három Hiszekegyet.
– De Atyám, én már egyszer elkövettem ezt a bűnt. Akkor elmentem gyónni a ferencesekhez, és mindenből százat kellett imádkoznom.
A plébános csak legyintett.
– Most mondd meg, édes fiam, hát mit értenek a ferencesek ehhez?
Pécs, 2016. november 17. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások