Színek és gesztusok
Barna
Megnyitotta: dr. Lenkey István és Rónaky Edit
Lenkey István: Ebben a teremben sokszor láttunk már kiállítást tájakvarellekből, városképekből, absztrakt alkotásokból, figurális kompozíciókból, portrékból, de ha végignézünk a falakra tett olajfestményeken, azt vehetjük észre, hogy emberábrázolásuk eltér a megszokott művészi megoldásoktól: valahol átmenetet mutat a figurális és az absztrakt között. Beszéljünk először arról: ki ez az alkotó, aki idehozta elénk ezeket a különleges képeket?
Rónaky Edit: Kovács Tibor 1959-ben, Budapesten született. Iskoláit Szekszárdon, majd Pécsett végezte. Rajztanárként dolgozik Szekszárd városában – és alkot. Már tízéves korától rajzol. A Pécsi Tanárképző Főiskolán Keserű Ilonának – korunk egyik legjelentősebb magyar festőművészének – alkotói és pedagógiai személyisége volt rá nagy hatással. Kovács Tibor a ’80-as évek végétől készített olajfestékkel tájképeket, portrékat – részletezően, természethűen, szinte naturális ábrázolásmóddal mutatva meg a napszítta barázdákat is a szántóföldön és a földet művelő ember arcán.
Fájdalom
Lenkey István: Azután váltott. Ennél többet akart. Ahogy a XX. század több művésze tette, ő is kereste a vizuális jelek (vonal, forma, szín, fény, árnyék) új társításának kifejezési lehetőségeit. Rájött, hogy nem elég a megfigyelés, mert a folyó mélységét sem állapíthatjuk meg hullámaiból, tajtékjából, hanem mélyebbre kell hatolni. A külső valóság: a látott tájak, tárgyak, személyek látszat mögötti elvonatkoztatott lényegét és az ember belső valóságát: gondolatait, érzéseit, vágyait, indulatait, képzeletét, álmait, látomásait kívánta megjeleníteni sajátos figurális emberi alakzatokkal – igazi vizuális élményt nyújtva. Így jutott el a természethű konkrét formáktól a stilizációig, az aprólékos részletek kidolgozásától a redukált, egyszerűsített, esetenként geometrikus kifejezési formáig.
Rónaky Edit: Emberalakjainak gondolatait, vonzalmait pózaik, mozdulataik, gesztusaik mutatják. Nézzük például a Merengőt, a mai kiállítás meghívójának címlapképét! A vízcsepp-formákból felépített ülő nőalak arca a távolba réved, mereng. Az alapszín különböző árnyalataival, a fényreflexekkel és az árnyékok játékával teszi esztétikussá, széppé és térbelivé e kétdimenziós festményt a művész. A meghívón nem szerepel a mű címe, de olyan kifejező az ábrázolás, hogy rájövünk.
Lenkey István: A Barna című festmény azért igen figyelemreméltó, mert egyetlen nőalak pózba állításával megmutatja embervoltunk szellemi és anyagi jellegét. A fej szép formája – a görög vázákat idéző kézmozdulattal – jól érzékelteti azt a többletet, amely a gondolkodó embert jellemzi.
Rónaky Edit: Igen! Anyagi mivoltunkat pedig a földszín, a lecsiszolt fatörzsre emlékeztető testforma idézi. A barna szín árnyalatai – melyek a fénytől megvilágított halvány foltoktól a sötétbarnáig terjednek – plasztikussá teszik a képet. Az esztétikai hatást növeli Kovács Tibor sajátos technikai eljárása: a pointillistákra emlékeztető módszerrel, pontszerű színfoltokból, szaggatott ecsetkezeléssel festi képeit, s a farostlemez hátoldalának faktúrájából adódó esztétikai hatásokat is beépíti kompozíciójába.
Lenkey István: Az ember érzésvilágát széles skálán mutatják meg képei. Egészen végletes lelkiállapotokat is megjelentet. Hasonlítsuk össze a Fájdalom és a Kitörés című alkotásokat! A Fájdalom a magába roskadt, reménytelen embert mutatja, akinek lecsüggedt feje szinte el akar tűnni a kín pózába merevedett testében, keze tehetetlenül csüng alá. Akár a „kőbe zárt fájdalom”, olyan ez a gótikus, keskeny, szürkéskék színű kompozíció.
Ezzel szemben a Kitörés a fizikai vagy lelki bezártságból, beszorítottságból kitörni akaró, a célt maga előtt látó és megvalósításáért tenni vágyó ember elszántságát mutatja, aki a mélyfekete háttérből fölvetett fejjel, egész testével mozdul, hogy a bedeszkázó keretet szétfeszítse, széttörje.
Rónaky Edit: Látod: itt lehet megérteni, miért tér el a művész a konkrét valóságtól, az emberek testének aprólékos ábrázolásától, miért hagyja el azt, ami egy-egy személyt egyedivé tesz. Mert mellékes szempont, hogy ennek az embernek fitos-e az orra, kék-e a szeme, ezek nélkül a részletek nélkül is pontosan kifejezi feje körvonalának és fejtartásának karaktere a címben megjelölt érzelmi-indulati helyzetet.
Lenkey István: De arra is lehetőséget ad ez a megoldás, hogy a képek szemlélői egy-egy figurába olyan egyedi jellemzőket lássanak bele, amilyeneket akarnak, vagy akár olyan személyeket, akikre emlékezteti őket az ábrázolt helyzetkép. Továbbhaladva a kiállított képek között, a két végletes lelkiállapotot megmutató Fájdalom és Kitörés című művekhez hasonló ellentétpárokat fedezhet fel még a figyelmes szemlélődő. Például a Vonzalom szereplőinek egymás felé irányuló tekintete, egyforma testtartása és öltözéke fogalmazza meg a címben megjelölt pozitív töltésű érzést, míg az Eltávolodás két alakjának egymásra támadó kézmozdulatai, elütő színű ruhái mutatják a diszharmóniát.
Összetartozás
Rónaky Edit: Mint látjuk: a többalakos kompozíciók az emberi kapcsolatokat, viszonylatokat is megjelenítik, s nemcsak két-két ember szerepeltetésével. A három, a hármas szám a teljesség, az egység jelképe a görög-római mitológiától s a keleti hagyományoktól kezdve a kereszténység szimbólum-rendszerén át a mesék, hiedelmek világáig és a modern filozófiák tézis-rendszeréig. Kovács Tibor Hárman című képét akár úgy is értelmezhetjük, hogy ezen a családi teljességet látjuk: apát, anyát és serdülő gyermeküket. Napjaink családjainak szétbomlását szenvedő tinédzsereink számára lelki egyensúlyt adhatna egy ilyen harmonikus együttlét. Az öltözékek s a megjelenés hétköznapisága ellenére légiessé, látomásossá válik a kép a pasztell színektől, a fény játékától – tán arra utalva, hogy mindez csak álom, idea? Alattuk a föld (a Kovács Tibor-féle dombok hármasa) nem valóságos talaj? Vagy szépségével, összhangjával éppen kívánatossá válik a néző számára az így megjelenített emberi összetartozás, s az ember és a természet harmóniája? És akkor említsük meg a három Gráciát is: a báj, a kellem, kecsesség, szépség, a virág, az illat fiatal istennőit, akik az óceánból kilépve járják tavaszi táncukat egymás karjának érintésével összekapaszkodva. A tánc, a lendület, az együttmozdulás öröme, boldogsága jellemzi, s teszi ünneppé az ő Összetartozásukat: akiket még a kép elnevezése is örökre egybefűz. Megszólalhatna zenei aláfestésként Beethoven IX. szimfóniájának Öröm-ódája.
Egy kislány azt mondta – látva a fotót erről a képről –, hogy szépséges Barbie-babák lejtenek táncot a hullámok között. Pongrácz Éva festőművész-rajztanár barátnőm magyarázata kisimította döbbenettől összehúzott szemöldököm ráncait: – Az igazi műalkotás többrétegű, akár a hagyma, a gyerek kedvenc játékszerét: a Barbie-babát látja benne; de aki olvasott mitológiai történeteket, ért a szimbólumok nyelvén, és látta a Három Grácia különböző képzőművészeti megjelenítéseit, biztosan felismeri ebben a képben e téma modern változatát.
Lenkey István: Ahogy a mítosz továbbélését mutatja ez a festmény, úgy jeleníti meg a földi, emberi világ és a transzcendentális világ összefüggéseit a Kapcsolatok című alkotás. A kettőt egyfelől összeköti az éltető nap s az elemek és hangsúlyosan a kapcsolatok ismétlődése; másfelől a két egymásnak hátat fordító Janus-lélek vagy -angyal mintegy választó vonalként jelzi, hogy bár a két világ között van átjárás, különbözőségük mégis valóságos. Erre utal a kép két részének elcsúsztatása is. Balról jobb felé haladva az emberi világot megszemélyesítők között már feltűnik az asztrális lila szín, mely a jobb oldalon a kiteljesedésben zárja a képet. Kovács Tibor ábrázolásmódjában benne van széles körű műveltsége, a hagyománynak és a keresztény tradíciónak ismerete.
A Corpus Domini című kép témája – mondhatni – örök téma. Az elmúlt kétezer év csaknem valamennyi képzőművészét megihlette. Kovács Tibor alkotói világában is megtalálható több változatban. A kereszt az Úr testével egyszerre jelképe a halálnak és az életnek. Az itt látható festmény ezt azzal mutatja meg, hogy – bár a szenvedéstől lehanyatlik a fej és a kéz – a kereszt nincs a földbe ágyazva, hanem lebeg az univerzumban. Körülveszi a fekete háttérből kivilágló kék fényesség, a transzcendens szféra szimbóluma, s így az alkotás a nagypénteki gyásztól előre mutat a feltámadás és a mennybemenetel misztériumára. Ez a kék szín betölti a Harmonia sublimis című képet is, melyben a két alak szinte földöntúli fenséges összhangban kapcsolódik egymáshoz.
Rónaky Edit: E gondolkodásunkra és érzelmeinkre egyaránt ható expresszív világ eredeti, egyedi; egyetlen művészi iskolába, vonulatba sem sorolható. Amit a nagy mesterektől tanult Kovács Tibor, szervesen beépíti öntörvényű világába: Keserű Ilonától elsősorban az erőt, a dinamizmust; de talán műveinek jellemző alapmotívumát, a sajátos hullámvonalat is látjuk fölsejleni egy-két munkában, ahogy eszünkbe juthatnak Martyn Ferenc Hangya című szobrának vízcsepp-alakzatai a Merengőt nézve. S hogy milyen embernek mutatják Kovács Tibort alkotásai? Az organikus formák, lágy ívek, hajlatok, ölelő, karoló mozdulatok, egymásba fonódó kezek optimista világlátásról tanúskodnak. Ha nyitott szemmel és szívvel nézzük végig e festményeket, tán a művész derűje is ránk sugárzik, de az bizonyos, hogy igazi esztétikai élménnyel gazdagodhatunk. Ezt kívánjuk minden jelenlévőnek.
*
Elhangzott Mohácson, a Kossuth Filmszínház emeleti kamaratermében 2006. március 31-én
Hozzászólások