Egy kéz adott… de Kéz volt,
vagy árny formált kezet?
Adott… s mi volt csak látszat?
S mi az, mit visszavett?
A válasz legényes még,
míg a test fiatal,
s az anyag ígér: hidd el,
hogy csak adni akar!
Később már körülötted
némák az istenek.
Lehet: néhányuk bölcsebb,
de mindegyik beteg.
A beteg istenektől
félsz már, a néma szó
búsat jelez: világuk
meg nem gyógyítható.
Egy Kéz eltétovázik
Árnyként árnyak felett,
s talán hiszed: megáldja
a könnycseppjeidet.
Hol vagy Lelkes Miklós? Hiányoznak okos-szép verseid.
Kedves Kocsis Tibor!
Az interneten még itt-ott megtalálhatóak írásaim, de – ha igényt tartana rá – a Hetedhéthatárnak is adnék kéziratot. Ám nem szeretem írásaim ajánlgatni. Annak viszont nagyon örülök, hogy tetszettek!
Szívélyes üdvözlettel: Lelkes Miklós