Június 10-én lett volna 84 éves dr. Lelkes Miklós költő, barátunk és szerzőtársunk, a Kaláka, a Hetedhéthatár és még számos internetes irodalmi portál munkatársa. Őrizzük meg emlékét és elveihez mindig hű életművét. – Kamarás Klára
Az Idő túlmegy hetedhét határon,
bármily irányban – fennmarad az álom
egy-egy szívben (hányban?). Ha Pécsett jártam:
Nagynyárád előtt, s után (Baranyában)
A nyár tükrös óra-számlapján izzott
kis bogarak vergődő ezüstszárnya,
s virágszínéből sárgát szórt a kékre
a hársfa.
Levélke szélén csöpp darázs. / Csak nagyítóm alatt / látni, hogy légi műremek: / aranypont-pillanat.
Készülő könyvek lelkünkben – ha lélek / tényleg van, s olyan, milyenről mesélek, / s mesélsz Te is, még ha tán ki sem ejted / a szót, Anyagba elrejtett szerelmet,…
Egy kéz adott… de Kéz volt,
vagy árny formált kezet?
Adott… s mi volt csak látszat?
S mi az, mit visszavett?
Az idő lep meg, rendezett összevissza.
Nyár lósörényén arany tánc ragyog,
s vágtat a nyár, arany szőréről szikrák
ezüstje száll – s máris elcsillogott.
Miként lett ősz? – ezt kérdezed,
ám erre mit felelhetek?
Válaszom értenéd talán
e varjúhangos délután?
Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék –
Szép volt a gyermekkori erdő,
gyönyörűszép.
Lombok között fehér a kéknek
mondott mesét.
Tűnődött ezüst könnycsepp,
s az ezüstszőrű bárány.
A kés is eltűnődött
csillagos szíve táján.