A csend kékre, fehérre cseppen.
Fent égi rét, felejthetetlen.
Lent tükre csak, zöld álmú kékben.
Csend-cseppek sziromszőnyegében.
Színek távoznak, színek jönnek,
színek szívedre ráköszönnek.
Fehér gombácska eldalolgat
fehér dalt, mely felhőt elaltat.
Elszunnyadt felhő ring a kékben.
Bízz a Szépség ítéletében!
Földet, eget majd csókol új nap,
s madárhang-fények mind kigyúlnak.
Bízz égi-földi rét-varázsban,
a Szépségben: másik hazában!
Csöppnyi csiga csend-cseppre váró.
Int, leng, lobog, fut levélzászló.
Darázskörök utánahullnak
egy-egy ellobbant fecskeútnak,
s olykor égi-földi remények
jeleznek várt-vélt messzeségnek.
Rossz jelent régen megtagadtam
felvillanó éles szavakban.
Az én országom másik ország:
hűséggel őrzi csillagsorsát.
Ó, piros hajnal, piros alkony,
piros csókok egy csillagajkon!
Alkonyok égi, földi réten,
hová vittétek messzeségem?
Tűnőben fény, kékség, de itt-ott
tücsökhúron csend cseppje csillog,
s lehet: már csak az én szívemben,
fent a Csillag – felejthetetlen.
Hozzászólások