Előttem fekszik a táj,
Pécs, kedves kis hazám.
Innen minden csendes,
játékautók pontszerűen
mozognak, sürögnek
és forognak, makett
városomban, makett
emberek bábjáték életüket
élik, előre megrendezve,
jó színészként semmit
sem ellenkezve,
a darabot egyszerűnek vélik.
Akaratom fentről,
vigyázva, hogy el ne törje,
magas házat emel
a magasba, kénye-kedve
szerint arrébb rakja.
Bábjain ruhát cserél,
ha úgy tartja kedve,
mindent megtehet ez az
ő terhe. Lelke rajta,
Isten látja, ha akarja
és mégsem tesz semmit.
Hozzászólások