Korahajnal. Együtt nyitjuk az iskola portáját. A portással. Pár perc múlva már ott van Ricsi, a kis barna kölyök. Elsős. Először csak odaült az akvárium elé, ott eszegette a „dörmijét”, amit anyukája csomagolt az uzsonnás dobozába. Ha ráköszöntünk, visszaköszönt, aztán csöndben rajzolni kezdett. A már ismert betűket is a rajzok fölé írta. Volt úgy, hogy néha eltévesztette a sorrendet. Sebaj, akkor is jó volt. Aztán kis idő múlva felbátorodott, megmutatta rajzait, húszig elszámolt, sőt angolul is tízig. Egyre jobban összebarátkoztunk. Elmesélte hol volt, merre járt a hétvégén. Mesélt a szüleiről, az öcsikéjéről, a falusi rokonairól. Arról, hogy anyukájával a fogászaton volt, ahol három fogát is kezelték. Aztán kis kocsikat is hozott. Azokkal játszott. De milyen a játék pajtás nélkül? Hát beálltam én is. Versenyeztünk. Melyikünk autója gurul el távolabb. Legtöbbször ő nyert. Aztán lassan beszivárogtak a többi „korán kelők”. Pajtásai. És elkezdődött a bújócska, a „lövöldözés”. Aztán eljött a Mikulás napja. Ricsi sok ajándékot kért a Mikulástól, de elárulta, hogy ezekből egyet az öcsikéjének szánt. Hétfőn reggel új kisautókkal jött. Azokkal versenyeztünk. Most jön a Karácsony és Ricsi újabb listát nyújtott be. Egy távirányítós Lamborghinit szeretne, „Lámbordzsinit” ahogy ő mondja. Nem csak magának, az öcsikéjének is.
– Tudod, ilyen van az apukám egyik barátjának is. Neki rengeteg pénze van, volt már a tengerparton is.
Aztán jöttek a tanórák. Néha napközben is összefutunk, integetünk egymásnak. Délután érte jött az anyukája. Későn, mert sokáig dolgozik.
Egyik éjszaka megjelent álmomban. A kis Ricsi a „Lámbordzsinivel” a tengerpart felé utazott. Nagyon boldog volt. Aztán felébredtem.
Hozzászólások