Szösszenetek Facebookon innen és túl
Életrajz
Egy sérült gyerekekkel foglalkozó alapítványnál dolgozok, ahol mi is megemlékeztünk a magyar kultúra napjáról. Egy kis vetítéssel egybekötött előadást hallgattunk meg a magyar művészekről, hírességekről. Az előadónk épp egy íróról beszélt:
– … Ő is ekkor élt és nagyon sokat tett a magyar irodalomért és…
A beállt lélegzetvételnyi csendben – az előadónk épp a jegyzeteit nézte – éles, tiszta gyerekhang (a legkisebbé) hallatszott:
– És meghalt!
Varázslat
A mágikus realizmus az, amikor nézed a Harry Pottert, közben azon gondolkodsz, mennyibe kerülhet kifűteni Roxfortot.
A has
Egy férfi előbb-utóbb elérkezik abba a korba, amikor átéli a tagadás fázisát a pocakjával kapcsolatban. Mostanában én is ilyeneket mondok:
– Torzít ez a tükör, olyan, mintha pocakom lenne. Honnan hozták ezt?! A vidámparkból?!
– Rossz ennek a pólónak a szabása, itt elől, mintha feszesebb, rövidebb lenne…
– Rosszak a fényviszonyok, furán vetülnek az árnyékok itt a hasam tájékán… mintha pocakom lenne, de nekem ilyen sose volt, valószínű optikai csalódás ez az egész…
Idegenvezetés
Könyvtár olvasótermének egyik eldugott zugába ültem, és miután el voltam maradva az egyik írásommal, írtam is egy kicsit. Néhány perc múlva arra járt egy gimis csoport, akiket a könyvtár munkatársa vezetett végig az épületen, elmondta nekik, mi hol található. Kicsit fura volt a helyzet, ahogy a fiatalok – mint valami galériában – mindent megbámultak, még engem is, ahogy ott írok a sarokban. Szinte vártam már, hogy ez fog elhangozni az asztalomnál: „Ott vannak folyóiratok, itt vannak az idegen nyelvű könyvek, ja, itt meg egy író ír. Jól nézzétek meg!”
De szerencsére ez elmaradt.
Fikció
– Bevontam a fikcióba! Kicsit dramatizáltam – heherészek, amikor néhányan arról beszélnek nekem, hogy amit itt olvasnak, az nem egészen úgy történt meg a valóságban, mint ahogy leírtam. A heherészés mellett azért néha elgondolkodok: hogy is volt ez apámmal azon a karácsonyon? Jé, az tényleg nem úgy történt meg, mint ahogy leírtam! De akkor miért írtam azt, amit? Ja, mert kellett oda egy dramaturgiai elem, hogy a történet hatásosabb legyen, jobban „húzzon”. Egyáltalán működjék. Hát, hozzá költöttem valamit. Hiába, ha az ember irodalmi alapanyagként tekint az emlékeire, észre se veszi az ilyesmit: automatikusan, kisujjból átír, hozzákölt, dramatizál.
Karinthyról mesélik, hogy volt egy gyerekszáj rovata az egyik újságban „Mit mondott Cinike a bilin ülve?” címmel. Az érintett gyerek, Cini – Karinthy Ferenc – néha csak másnap az újságból tudta meg azt, mit is mondott ő előző nap este a bilin ülve.
Így van ez valahogy nálam is már!
Hozzászólások