Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
51.
A régiségtárban magyarázza a cicerone:
– Ez itt egy egyiptomi papyrosz, olvashatatlan írás van rajta, nem tudjuk, mi lehet.
– Biztosan valami orvosi recept a Fáraók idejéből, – jegyzi meg valaki.
52.
Egy parasztasszony megjelenik az ügyvédnél és elmondja, hogy nem bírja már ki az urával, mert az fűvel-fával megcsalja.
– Szóval, – mondja az ügyvéd – el akar tőle válni ágytól és asztaltól?
– Egy frászt. Még csak ez hiányzik. Akkor a sparherdről fog enni és a kanapén fog aludni.
53.
Egy lómészárszék kirakatában tábla lóg a következő felírással: „Fehér hét.”
Mikor a mészárostól kérdik ennek magyarázatát, azt mondja:
– Szürkét vágtuk a héten.
54.
Egy úr nyugodtan sétál az Andrássy úton. Egyszerre csak odalép hozzá egy formaruhába öltözött ember és se szó, se beszéd, kiveszi égő szivarját a szájából, földre dobja és rátapos.
– Mi az, őrült maga?
– Dehogy, kérem, tűzoltó vagyok.
55.
Kohn Párizsból hozat egy nevelőnőt, hogy a kis Móricka jól megtanuljon franciául. Elmúlik öt hónap és Móricka annyit tud franciául, mint öt hónappal előtte. Kohn így szól a nevelőnőhöz:
– Kisasszony, maga már öt hónapja van a fiam mellett és mégsincs semmi eredmény.
– Dehogy nincs, – felelt a kisasszony – én megtanultam tőle magyarul.
Hozzászólások