Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
66.
Két úr találkozik az utcán és az egyik megkérdi:
– Mi a különbség a keserűvíz és az udvarias ember közt?
– Na mi?
– Semmi. Mind a kettő meghajtja magát.
67.
Egy nagyvilági nő lakásán fogadja legújabb lovagját, aki csodálattal néz egy szobát, amely férfiarcképekkel van tele. Meg is kérdi:
– Ezek talán az ősei?
– Nem, – felelt a hölgy – az ön elődei.
68.
Egy úr beállít a biztosítóintézetbe és életbiztosítást akar kötni. Kikérdezik:
– Biciklizik?
– Nem.
– Motorbiciklizik?
– Nem.
– Autón jár?
– Nem.
– Akkor sajnáljuk, nem vehetjük fel, gyalogjáróknál túl nagy a rizikó.
69.
A munkatárs bemutatja cikkét a szerkesztőnek, aki elolvasás után így szól:
– Nagyon ügyes a cikk, de úgy kell megírnia, hogy minden hülye megértse.
– Úgy, – mondja a munkatárs – hát melyik részét nem érti a szerkesztő úr?
70.
Kohntól megkérdik:
– Mi a véleménye erről az esős időjárásról?
– Boldog vagyok.
– Ne mondja.
– De. A feleségem meghűlt és már napok óta nem tud beszélni.
Hozzászólások