Hol virtuális ködfalak
börtönként körbezártak,
az elszabadult indulat
új utat tör magának;
és újra küzd az élet ott,
kétségét sutba dobva,
a fényre ébredő napot
ritmikus dalba fogja;
mert minden, minden
csönd alatt
kőkemény kőbe zárva
új életösztön-tó fakad,
duzzad fel nemsokára;
víg, tavaszbontó szél szalad,
erejét rügybe lopva,
friss avar-ízű hangulat
merül a sóhajokba;
új tettrekészség bizsereg,
kékítő dől az égre,
elhantolják az istenek
a telet, végre, végre…
Szóljon hozzá!