Csukott ablakon át
hallom énekét, gyorsan
ablakot nyitok, és a kora
reggeli csendben, még alig
felkelő nap szelíd fényében
hallgatom a madáréneket.
Szemem pásztázza a fákat,
bokrokat, így hamarosan
meglelem ott, ahol az öreg
fűzfa törzse elágazik, a „vé”
alakú nyeregben ülő apró
dalnokot, ki nekem ma reggel
szerenádot adott: énekes
madaramat, pont ablakom
előtt trónol, csak nekem énekel.
Hozzászólások