Fekete Péter, művésznevén: El Chico (Székesfehérvár, 1957. május 8. – Budapest, 1989. április 1.): fotós, filmrendező, bibliofil.
Ismeretlen kubai apa és ismert magyar anya gyermeke.
Anyja, Kovács Margit a Baráti Országok Székesfehérvári Üdülőtelepén dolgozott, amikor a kis Péter megfogant, és a gyermek átlagosnál sötétebb bőrszíne miatt döntött amellett, hogy a Kovács helyett a sokkal előkelőbb Fekete néven anyakönyvezteti.
Péter gyorsan cseperedett, átlagban egy fejjel magasodott osztálytársai fölé életkortól függetlenül, ennek köszönhetően nem vált folyamatos vegzálások céltáblájává, egyszerűen kiközösítették. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy 1972-ben belépett a Székesfehérvári Amatőrfotós Egyesületbe, ahol Lichthof Ferenc, a mérsékelten híres fehérvári fotós felfigyelt tehetségére, különösen a fiatal lányok fényképezésének területén.
Ettől kezdve folyamatosan fejlesztette tudását, és a Ságvári Endre Általános Gépipari Technikum elvégzése után Budapestre költözött, hogy szabadúszó fotósként valósítsa meg önmagát. Nappal a Várban turistákat fényképezett, éjszaka pedig ledér lányokat örökített meg, különböző élet- és testhelyzetekben.
E tevékenységét nem folytathatta volna hosszútávon, ha Szárma Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Funkcionáriusok Jókedvéért Felelős Albizottságának elnöke nem alkalmazza animátorként a dolgozó nép javára 1977-ben. Ekkortól lett a Párt hivatalos akt- és erotikus fotósa, és vette fel az El Chico művésznevet. Magazinjai és rövidfilmjei, melyek a szélesebb nyilvánossághoz csak a rendszerváltás után juthattak el, értékes kordokumentumok a pártállami idők eltitkolt pornográfiájáról.
Leghíresebb sorozatának címe: Anna-nász az avaron. A képeken Kőmíves Anna, a kor hírhedt hetérája látható egy ananász társaságában, egyetlen menyasszonyi fátyolba öltözve. Alkotásának művészi értéke elvitathatatlan, 1980-ban meg is kapta érte a Kádár-díjat, titokban.
A ’80-as években viszont egyre jobban kezdte megviselni, hogy csak rejtve dolgozhat, és zavarni kezdték az állandóan nyomában járó belügyminisztériumi munkatársak is. Inni kezdett, és 1988-ban „Hát bennem metszik egymást azok a paralellák?” című kompozíciójával, melyen egy nő látható két férfival, kivívta egy titkon Németh László rajongó párttitkár-elvtárs haragját. Kegyvesztett lett, elszegényedett, és 1989. április 1-jén felkötötte magát. Géppel írt búcsúlevelében megvallotta államellenes bűneit, és sötét együttműködését az Opus Deivel.
Irodalom: Bognár Béla: A Kádár-díjasok jegyzéke 1963–1989. (Bp., 1990.), Beél Flóra, dr.: Néger fotóművészek Magyarországon (Bp. 1987.) (A Wikipédián még nincs fent.)
Hozzászólások