Gondolatok Trischler Ferenc* szobrászművész
– a pécsi Kisgalériában rendezett – kiállítása kapcsán
Magyarázó és Madárijesztő
Ebben az évben töltötte be 60. életévét Trischler Ferenc szobrászművész, aki mögött közel négy évtizednyi alkotói életút áll. E megtett út gazdagságát szinte lehetetlen bemutatni egy kiállítás keretében, s ezért a művész és vele együtt a rendezők az életműnek egy válogatott szeletét tárták a látogatók elé. E válogatás rajzokon, bronzba öntött alkotásokon és köztéri művek fotóin keresztül vezet be a művész világába.
Trischler Ferenc munkásságában – kora ifjúságától – a maga örömére és a szobrokhoz előtanulmányként készített rajzoknak meghatározó szerepe volt és van. Fiatal éveiben is minden alkalmat megragadott a rajzolásra, és teszi ezt azóta is szinte naponként, mert minden munkáját számtalan rajz előzi meg. Már eközben kiérleli – még a megrendelésre készült művek esetében is – azt a legjobb, legteljesebb és legkifejezőbb formát, mely egyszerűségével, pátoszmentességével ragadja meg a szemlélőt. Mielőtt bronzban jelenne meg az alkotói álom, sok-sok rajz készül az élő modellről vagy modellekről, és így alakul ki az a sajátos mű, mely a köztereket vagy éppen egy-egy műgyűjtő kollekcióját gazdagítja. Ezek többsége bronzba öntött érem, kisplasztika, szobor, melyek európai hagyományokból táplálkozva, abban gyökerezve lesznek szemet gyönyörködtetőek. (Munkácsy Mihály mellszobrának fotóján is kitűnően érzékelhetjük ennek a hagyománynak a tiszteletét, melytől meghatározva ragadta meg Trischler Ferenc a 19. századvég európai hírű magyar festő arcvonásait. Úgy érezzük, hogy nem véletlenül került egymás mellé a Magyarázó és a Madárijesztő című alkotás. Az előbbi lendületességével, az utóbbi statikus mivoltával hívja fel magára a figyelmet.)
Szent Márton és a koldus
Trischler Ferenc munkásságának középpontjában az ember áll. Az az ember, akiben az emberiség sok-sok tulajdonsága, többféle szellemi és gondolati öröksége egyesül. A művész ezt az összekapcsoló lényeget keresi, mely érvényes lehet az egyénre éppúgy, mint a közösségre. Ugyanakkor e lényeg szól mindazokhoz, akik naponként találkozhatnak köztereken vagy épületek falán a művekkel.
Trischler Ferenc alkotásai változatosan, gazdagon, érzékenyen mintázott művek. Portréin nemcsak a fizikai hasonlóság a fontos, hanem mindazok a személyiségjegyek is, melyek az ábrázolt nőt vagy férfit megkülönböztetik a többi, a másik embertől, ugyanakkor hozzákapcsolják az őt körülvevő világhoz – múltban és jelenben egyaránt. Portréin, domborművein egyszerű vonalrendszerrel emeli ki a figurát/figurákat (Erzsébet királyné, Liszt Ferenc, Széchenyi István).
Szimbolikus alakjain a szép emberi testet egy olyan drapéria veszi körül, mely az alkotói harmóniának és szépségideálnak összhangját teremti meg. Ezt láthatjuk Flóra, Vízparton, Fürdés után, Szent Márton és a koldus című munkáin.
Vízparton
Életképein, bibliai jelenetein az elvont fogalmakat úgy személyesíti meg, hogy azok mindenkihez szóljanak, s alkotójuk világszemléletéről és szemlélődésmódjáról tanúskodjanak (például a mohácsi Szentháromság szobor). Ezért tudja szubjektív érzelmekkel láttatni a világot és annak eseményeit. Szubjektivitása természetesen lírai elemekkel telített, hiszen maga is ilyen alkatú egyéniség. Ragaszkodik a lírai indíttatású témákhoz, és ez bizonyos értelemben egyféle romantikus szellemiséget sugall, s ugyanakkor a klasszikus szépségeszmény jegyében kerülnek ki kezei közül a művek. Ez a szemlélet még a hétköznapi élet adta témaválasztás és annak megvalósulása esetén is tetten érhető. Ezért van az, hogy Trischler művein a lírai együttérzés az ábrázolás alapja, bármilyen témához nyúl.
Trischler Ferenc figurális műve egyszerű és tiszta vonalvezetésű. Ezek mellett a festői hatás és a rusztikus felületkezelés már csupán hangulatteremtő elemként jelenik meg, bár ezek is erősítik az alkotói elképzelés életszerűségét. Nemes egyszerűségű kompozícióiban mindenki megtalálhatja az alkotói szándékot: szépséget és harmóniát adni rohanó korunk emberének, hogy élete egy-egy pillanatra megnyugodhasson e művek láttán. Nem felkavarni akar, hanem belső nyugalmat adni. E belső nyugalom megteremtésében a művész antikizáló hajlama és a klasszikus szépségideál továbbéltetésének igénye ad segítséget.
________________________
* Trischler Ferenc Bólyban született 1945. március 6-án. 1969-től a Képzőművészeti Főiskolán Szabó Iván osztályában folytatta tanulmányait. Szabó Iván mellett mesterének vallja Somogyi Józsefet is. 1975 és 1978 között Derkovits-ösztöndíjas volt, s közben a pécsi Művészeti Gimnáziumban tanított. Baranyában 20 település büszkélkedhet Trischler alkotásaival.
Hozzászólások