A bánffyhunyadi születésű (1960) Bálint Ferenc kolozsvári tanulmányok után családjával Komlóra települt. Közép- és 
főiskolai tanulmányai során kialakította azt a sajátos, eredeti stílust és nagyszerű hangulatteremtő világot – mind formában, mind színben -, mely exlibrisein és szabad grafikáin egyaránt minden jelenlegi alkotóművész kollégájától megkülönbözteti. Grafikai lapjai senkivel össze nem téveszthetőek, hiszen exlibrisein átlagon felüli tömörítő készségével – mind a témát, mind a megrendelő egyéniségét, személyiségét illetően – csaknem aforizmatikusan fogalmazza meg azokat a jellemző tulajdonságokat, melyekben ugyanakkor a grafikusi erényei is tetten érhetők. E képzőművészeti aforizmákban született könyvjegyei vitték hírét szerte e világban, az exlibris- és kisgrafikagyűjtők széles táborában.
Szabad grafikáiban nemes egyszerű formanyelvet alakított ki, mely részben a bölcsőhely (szülőhely – Kalotaszeg) folklórjának kivetítődése és egyben a helyhez, térhez és időhöz kötődését is letagadhatatlanul tükrözi.
A 2005. évre készített naptár grafikai lapjain olyan világot teremtett, melyben jelen van az örök Teremtő nagyszerű tette és jelen van a ma emberének mindent átélő és megcsodáló képessége. Ebben a csodában benne van az a sajátos stílus, mely egyaránt tükrözi e csodának egy-egy képi megvalósulását is. E csodában valamiféle „bálintferenci” béke és nyugalom, kiegyensúlyozottság és szépség érhető tetten még akkor is, ha esetenként az életért, a fennmaradásért harcoló, küzdő világ is megjelenik.
Madarak, halak, növények, fák és virágok olyan egyensúlyban vannak, hogy csodálatos és titokzatos világunknak nagyszerűségére oly módon irányítják figyelmünket, hogy önkéntelenül mondjuk: így teljes a világunk. E teljességben mindenkinek tenni kell, harcolnia kell az életben maradásért. E tett és harc Bálint Ferenc világában és megfogalmazásában nem a pusztítást, nem a másik megsemmisítését jelenti, hanem valami módon a jövő munkálását, egy szebb jövőkép kialakítását, az egyetemesség teljességét tárja elénk.
E naptárrajzok (rézkarcok és metszetek) a maguk sokszínűségével a bennünket körülvevő világ teljességét és sokféleségét tartják ébren mindazokban, akik előtt hónapról hónapra, napról napra jelen vannak.
A „bálintferenci” világ nyugalomról, kiegyensúlyozottságról és az élet sokszínűségéről beszél. Ez a világ finom vonalakkal, lágy színharmóniákkal, a hangulatteremtés csodájával válik embert formáló erővé és nyújt értékmegőrző és teremtő lehetőséget az élet szépségeinek továbbvitelére és továbbadására.
Hozzászólások