Édesszülém!
Talán nincs ennél szebb megszólítás ma. Hiszen Neked köszönhetem a születés csodáját, a lét egyszerű örömét.
Édesanyám! Ma a te napod van. Meg a te anyukádé. Meg az anyukád anyukádjáé.
Kérlek, ne vedd tőlem rossz néven, hogy nem állok eléd harmattól csillogó gyöngyvirággal vagy a kezemben illatozó csokor orgonával. Hiszen ezek elhervadnak, alig tudod őket néhány napig csodálni. Így inkább olyan ajándékot adok, ami maradandó: a szavak hatalmát.
Mondd csak Anya, milyen érzés volt, amikor megszülettem? Milyen érzés volt a karodban tartani?
Tudod, csak azért sírtam, mert annyira örültem, hogy végre láthatlak.
Mondd csak Anya, milyen érzés volt mikor megtettem az első lépéseket?
Tudod, csak azért álltam fel minden alkalommal, hogy eltotyoghassak hozzád és jól megölelgethess.
Mondd csak Anya, milyen érzés volt az első szavakat hallani?
Tudod, csak azért mamáztam és szekéztem, hogy legalább így elmondjam, mennyire szeretlek.
Mondd csak Anya, milyen volt először óvodába, iskolába engedni?
Tudod, én csak azért tanultam olyan szorgalmasan, hogy te büszke lehess rám.
Mondd csak Anya, számítottál rá, hogy néha veszekedünk majd?
Tudod, ez természetes, és én attól még szeretlek.
Köszönöm: a jó szavakat, a szidalmakat, a biztatásokat, a lebeszéléseket, a jó éjt puszikat, a jó reggelteket.
Leckéket adtál az életről, az élethez.
Édesszülém!
Köszönöm aki vagy, és akivé én váltam melletted.
Őszinte szerettel:
Gyermeked
Hozzászólások