Mellékutcákban, járatlan utakon
rovom a kilométereket, május első
délutánja a szabadba kicsalogatott.
Kietlen a táj, ami nekem jutott,
bezárt gyárépületek rozzant
sora szegélyezi az utat, valaha
szebb napokat látott a kiskocsma,
most a pultot csak pár fáradt részeg
támasztja. Kóbor kutya fut át előttem
az utcán, mögötte csapzott, kócos gyerek.
Orgonát keresek, megyek az orrom után,
de a félig bedőlt kerítésen át kihajló bokron
nekem nem maradt más, csupán egy ág.
Szóljon hozzá!