Viharos szél tombolt minap,
fákat csavart ki tövestől
az elszabadult indulat;

por, levél kerengett le, s föl,
kupacban húzta meg magát
avardomb, fénycsík az estből

szusszanásnyit, s gurult tovább,
hullám-fodrozott pocsolya,
magasba lendülő faág

fogta fel, lökdöste tova;
felhők ráncba vont homlokán
az eső szétbomló szálhaja

lobogott, ahogy az orkán
cibálta, tőből kiszakadva
zúdult le levelek fodrán

a vonagló fákra, apraja
nagyja, mint gumilabda
aszfaltra, korhadt kerti padra,

s a fészekből egy ázott rigó…

Végül kifúlt, vagy tán elunta,
ahogy egy belül pusztító
vihar tépázva hagy magunkra.

Megosztás

Tweet