Az udvar puha gyepén egy hatalmas gomba állt. Feltűnő jelenség volt: sárga törzsén piros kalapot hordott, fehér pöttyökkel. Talán még a hatodik szomszédból is látszott.
Egy nyári délután esni kezdett, csak úgy ömlött a víz a gomba kalapjáról. Arra szaladt egy hangya és beállt alája. Az eső tovább esett, rövidesen egy agyonázott pillangó is megjelent ott.
– Idejöhetek én is? – kérdezte a hangyát.
– Persze, van itt hely bőven.
Ekkor már ketten álltak a pöttyös kalap alatt, de nem sokáig, mert egy egér rohant arra egész családjával.
– Ideállhatunk mi is? – kérdezte az egérmama a hangyát.
– Hát persze. Amint látjátok, ez egy hatalmas gomba.
Ezzel aztán, uzsgyi, az egerek is elhelyezkedtek a nagykarimás kalap alatt.
Az eső egyre jobban esett, egyre több felhő jelent meg az égen meg egy ázott rigó, aki már messziről kiszúrta a gomba színes kalapját.
– Idejöhetek én is? – kérdezte a többi állatot.
– Persze – felelték a többiek.
Arra futott egy macska.
– Ideállhatok én is?
Az egerek kicsit tétováztak:
– Ha nem eszel meg minket…
– Dehogy eszlek meg titeket. Most kaptam macskakaját a gazdámtól, nem vagyok éhes.
– Akkor jó.
Az eső pedig nem akart elállni, már rég besötétedett, mégis szakadt és szakadt, csak úgy ömlött a víz a gomba kalapjáról. Az éjszakában egy ázott sün tűnt fel. Amint meglátta a gombát, odadöcögött.
– Ideállhatok én is?
– Persze – felelte a macska – hisz ez egy különösen nagy gomba, itt elfér mindenki.
Erre a sün kényelmesen nekivetette hátát a gomba törzsének, mire az nagy pukkanással szétpukkadt.
Gumiból volt ugyanis.
Az állatok ijedten futottak szét az udvaron, ki amerre csak látott. A sün még futtában megjegyezte:
– De utálom ezeket a modern meséket!
Hozzászólások