Jól kinézek
Őrülten jól nézek ki: megplayboyodtam.
Kiforrt
A mikróban tökéletes lett a kávém: kiforrta magát (a csészéből).
Esti bevásárlás
Bosszankodok: amerre megyek, minden bevásárlókocsi nyikorog körülöttem. Jó tíz perc után jövök rá, hogy szó sincs ilyesmiről, csak az enyém nyikorog.
(Egyébként a nyikorgó kocsi a legjobb módja annak, hogy ne költekezz túl: minden métert kiszámítasz, csak a legszükségesebbekért mész el, és a lehető leggyorsabban – a legrövidebb úton – nyomulsz a pénztárhoz.)
A Hugó
Volt már valaki olyan fáradt, hogy a könyvtárban az „ü” betűnél keresse Victor Hugót? Én voltam.
Könyvtár
Délután könyvtárazás. Telefonáló a polcok közt. Egyre hangosabban vitázik valakivel. Az amúgy is emelkedett beszélgetés ebben a mondatban csúcsosodik ki:
„– Most mit ingerülködsz?!”
Nem lettem volna a vonal másik végén.
Has(s)
A tükörbe nézve mostanában eszembe jut a klasszikus idézet: „has(s), alkoss, gyarapíts!”
Gondolati szinten sem
Alapítvány. Az amerikai önkéntesünk, egy fiatal srác, nagyokat hátraszaltózik az udvaron, ezzel szórakoztatja a gyerekeket. Nem messze tőlük a padon ücsörgök egy kolléganővel, figyeljük a produkciót, napozunk.
– Te meg tudod csinálni ezt? – kérdezi a kolléganő álmosan.
– Mit?
– A hátraszaltót.
Ásítok egyet.
– Miért, kellene?! Az elmúlt harmincvalahány év alatt még gondolati szinten sem merült fel nálam, hogy ugorjak egyet. Szerintem nincs is olyan szituáció, amibe én hátraszaltóznék. Kivéve, ha fegyvert fognak rám… akkor talán… igen…
A kolléganőm megértőn bólint. Napozunk tovább a gyermekzsivajban.
Hozzászólások