Papír előttem, egy halom.
Írhatnék verset. Rágalom,
hogy minden fecni dalt kíván.
Valamikor úgy volt… Talán.
Most minden sor száraz, szikár,
fáradt az agy, hiába vár
új dallamot egy vén szamár,
csak í meg á ! Elszállt a nyár.
Aztán egy kába gondolat
csattan fel. Induló vonat
zakatol így. Kattog, remeg…
Ezernyi szál, de egy köteg.
Szikrák az égen… Csillagok.
Parázsló, fényes verssorok…
De ha leírni nem tudom,
jaj, nem marad más, csak korom…
Hozzászólások