Újra a hetedik emelet
magasából szemlélem
a világot, már nyugodt a
lelkem, enyhe szellő jár
lent a játszótéren.
A kicsike csemeték, melyeket
akkoriban ültettek, mikor
sok évvel ezelőtt ide kisfiammal
beköltöztem, mostanra
az én ablakom magasába
felnövekedett szép, sudár fák
lettek. Hófehér falú szobám
ablakán át nézem a szélben
bólogató fákat, és végre
megértem, hogy ami velem
történik, az nem kényszer,
hanem folyamatosság.
Ahogyan felnövekedtek a fák,
felnőtt az egykori gyermek, én
magam is a nekem kijelölt
úton haladok tovább. Tanúja ennek
fehér falú szobám, régi-új otthonom,
és az egész környező világ.
Hozzászólások