Mint próbafülkék magányában, éppen
úgy vizslattam az étterem hatalmas
tükrében a testem, s végre megértettem,
miért kerül el oly régóta a szerelem.
Egy test, melyet a gravitáció már rég kikezdett,
nem vonzó többé a férfitekintetek számára, már csak
az lenne képes szerelemmel ölelni engem, aki meglátja
a lélek romlatlan szépségét, melyet a test,
annak romló burka elfed, és nem vonja magára
a tekintetek sugarát. Lassan kialszik majd a kis parázs.
Miközben mindez tudatosodott bennem, eszembe
villant egy réges-régi versem, annak is pár sora:
„Sosem volt enyém a testem, / csak belekényszerültem/
sosem volt enyém az életem, / csak kilöktek élni engem.”
Hozzászólások