a holdtalanság
fénye ragyog
arcodon ahogy
lesem a semmit
közted és köztem
vibrál a
betűkké redukált
végtelen
szíved tombol
mint lángoló
hóhatár
csak éghetnék
el az öledben
nem kell flancos
nirvána
meg mennyország
csak hulljunk alá
az égbe
mint két angyal
dolga végeztével

most
vérzem magam
bele a világba
ahova a
gyűlölet hajt
engemet
jövök halni
érted ha kell
ha nem
ez a szabadság
és a szerelem

világítok
mert világot
váltani akarok
de megállok
mindig a sarkon
és visszajövök
érted a sötétbe
a maszkabálba
olyan szép vagy
ha táncolsz
és én verseket
sírok a hátad
megett
meg ostoba szóvicceket
szabadítsalak
meg engem
tőlünk a világot

én fordulok
megint
esik az eső
valahol macskakő
lesz a hegyből
és rózsa a lányból
kezemben a toll
állva álmodni
szép
és sírva
de szeretni kell
vagy lehet vagy
mit tudom én
de vagy és vagyok
és nem vagyunk.

Megosztás

Tweet