úgy megírnám azt a verset
amitől felébrednék
és velem együtt ébren lenne
az emberiség
de nincs hozzá szavam
akadozik dadog
úgy érzem máris vége
ahogy a dal elindul
meg kell térni ez biztos
de utána mi nincsen
és már késő megtérni
annak aki nem hitt, s nem
mert nem elég egy szó
sem egy lemerülés
ha nem hiszi az ember
a végelkerülést
ha utána is folyton
parázik vagy csak van
és nem várja az Urat
aki megváltotta
ha elég neki egy fohász
a templomon kívül
és nem engedi be Őt
a szívébe, belül
ha félresöpri mindig
annak a jobb kezét
aki a szájával csak
igazat beszélt
ha bolondnak tart mást ki
komolyan veszi
és újranősül vagy lop
félelem nélkül
hazudik és megmásít
múltat emlékeket
ha nem bízza az Úrra
az egész életet
ha kölcsönkér ha fél
ha nem tart ki nem szeret
ha másokra mutogat
és bűnöket rejteget
mert írtam ugyan azt
hogy ne beszéld ki titkod
de élj úgy hogy ne legyen
senki előtt titkod
légy átlátszó és folyton
hagyd rúgjanak beléd
és öljenek ha meg kell
halni hitedért
nagy szavak ezek? pedig
folyton meghalunk mind
valamelyik szavunkban
mit megígértünk és
még nem teljesítettük
dobálóztunk a szavakkal
Hozzászólások