5 Mrd 532
Kerek egy hónapig utazgattunk keresztül-kasul az Édenen. A városok általában régiónként különböztek egymástól. Egyesekre a rusztikum, másokra az ultramodern építészeti stílus, illetve életmód nyomta a bélyegét. Volt, aki a víz alatti, de olyan is, aki az 50–100 méter magasan lebegő városokban érezte jól magát. Itt senki sem tülekedett, kiabált, és zavartalanul élvezte egy elbűvölő világ harmóniáját, szépségét. Igen, igen, harmóniáját, mert bármennyire is sokszínű, pezsgő világ volt, alapjában véve mégis rend és konszenzus uralta.
– Káprázatos! Ha nem a két szememmel látom, el sem hiszem, hogy itt mindenki mindenkivel egyetért, és senki sem botránkozik meg amiatt, hogy véletlenül piszébb az orrom, mint a többi testvérnek.
– Ettől tényleg nem félhetsz, de hogy mindenki mindenkivel egyetért… Csak látszólag, fiam, látszólag, a valóságban még itt a földi Paradicsomban sem. Nem is lenne logikus, ehhez ugyanis teljesen egyformán kellene gondolkoznunk, éreznünk.
– És nem érzünk? Hiszen épp az imént tudattad, hogy előbb-utóbb mindnyájunkban elárad a Szentlélek megáldó és megszentelő ereje. Ha viszont elárad, szükségszerűen mindenki egyformán ítél, reagál.
– Részben igen, részben nem, ugyanis a személyiségünk, szabad akaratunk megmarad, és ez olykor bizony ütközik az édeni renddel, törvénnyel.
– Vagyis Istenen kívül senki sem hibátlan. Pedig Ádám és Éva idejében az volt még.
– Akkor az, de ez már nem Ádám és Éva kertje, Krisztián.
– Igazság szerint nem lep meg, bár azt el sem tudom képzelni, mivel büntetik azokat, akik… megbotlanak időnként. Pénzbírsággal, testileg, börtönbe zárják vagy villamos székbe ültetik a delikvenst?
– Érdekes kérdés, vagy megint csak élcelődsz?
– Nem én, de mégis: hogy büntethettek valakit, akit tudtommal nem lehet, de nem is szabad büntetni?
– Gyere velem, és megtudod – vezetett be apám egy…
Tárgyalóterembe? Nem, templomba, de hogy milyenbe, na, arról dunsztom sincs, mert egyik vallást sem képviselte. Mint ahogy általában a többi szentegyház sem az egész Paradicsomban. Leginkább katolikus templomhoz hasonlított szószékkel, orgonával stb. Az előtérben emelkedett a bírói pulpitus. Tőle balra, külön asztalnál ült a védőügyvéd, a pulpitustól jobbra pedig az édenügyész. Alig foglaltunk helyet a zsúfolásig telt templomban, kezdetét vette a tárgyalás. Legelőször egy jó képű, nyalka polgárt ültettek a vádlottak padjára. A vádirat szerint egyszerre hat leányzónak csapta a szelet anélkül, hogy lehorgonyzott volna valakinél. Egy darabig még elnézték neki, de miután sehogy sem állt kötélnek, beperelték a kiskakast. Az ügyész, tanúk és ügyvéd meghallgatása után megkérdezték Kujon Danit is (tudniillik így hívták az alperest) megértette és tagadja-e esetleg a vádakat.
– Isten ments! Ki vagyok én, hogy bármit is tagadjak. Lucifer is megtette, aztán milyen galiba lett belőle? Egyébként sem szeretnék tiszteletlen lenni senkihez. Nézzétek csak ezeket az elbűvölő lányokat! Hát lehet nekik ellenállni? Mimi, Kató, Dundika! – hintett csókot feléjük. – Mindnyájatokat szeretlek!
– Tehát nem tagadod.
– Nem. Való igaz, hogy hat testvérnek is csaptam a szelet egyszerre, hanem ezt sohasem rejtettem véka alá, tisztelt bíróság. Más szóval a hölgyek tudtak egymásról. Eleinte ugyan bűntudatot éreztem, de ők, ha olykor tiltakoztak is ez ellen, lényegében tolerálták a helyzetet. Mellékesen szólva a muszlimok tán mást tesznek, és ha nekik szabad…
– A muszlimoknak? – szörnyülködött mind a 12 bíró egyszerre.
– Bizony, és még itt, a Paradicsomban is annyi nő várja az elhunytat, ahány jótettet élete során véghez vitt.
– De nem a mi Paradicsomunkban! – kiáltotta el magát a főbíró. – Bocsánat, kissé elragadtattam magamat. A Koránban lehet, de a Bibliában szó sincs ilyesmiről. Vagy igen, mert akkor nem ártana idézni az idevágó passzust is!
– Erről… erről nem olvastam, de egy barátom, Juszuf Ali szerint… – intett oda Kujon Dani az arabnak.
– Elég! – dördült Danira a főbíró. – Mondd, hányszor jársz te bibliaórára hetente?
– Egyszer. Havonta.
– Tehát úgy érzed, nem vádolhatunk hitegetéssel, csalással, és hűtlenül sem hagytál el senkit sem.
– Igenis, bíró testvér, így érzem.
– Ebből kifolyólag igazságtalannak tartanád, ha helyt adnék annak a kérésnek, mely szerint válassz egy hölgyet magadnak. Utána azonban ne feledd, a hűség kötelez, és rá sem nézhetsz többé más nőre.
Dani homlokán kiütött a verejték.
– De hiszen ez már tiszta házasság. Házasságlevelet nem kapok?
– Testvérem, kérlek, ne gúnyolódj, különösen a hetedik szentséggel. A házassági szentség szatirizálása miatt egy hét… De ezt majd később, egyelőre tied a szó, folytasd hát!
– Még egy mondat, és befejeztem. Egyelőre nincs szándékomban senkihez sem kötni magamat, és hogy ne okozzak több galibát, ezennel végleg szakítok a hölgyekkel.
Az alperes bejelentése villámként cikázott át a lányokon. Mimi, Kató elsápadt, s míg Dundika nem győzte kapkodni a levegőt, a többiek elkezdtek csendesen szipogni.
– Köszönöm. Most visszavonulunk tanácskozni, azt követően kihirdetjük az ítéletet – vonult vissza ítélethozatalra a bíróság.
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások