Ó, a Mariska néni kis házacskája! Milyen ideális volt! Amikor beköltöztünk, mondtam is az asszonynak, meglásd, drágám, itt úgy élhetünk, mint Miki egér Hollywoodban. És tényleg úgy lett. Mariska néni egyedül élt, nem volt lárma, nem volt macska, de volt teli éléskamra, alma, dió, szalonna, és Mariska néni, ismerjük el, remekül főzött. Eleinte nem is tűntünk fel neki, csak akkor fogott gyanút, amikor megszületett az első alom. Nem is csoda: hiszen tizenkettő egér élt a házban immár.
Ó, azok az egércsapdák! Milyen átlátszó volt mindegyik. Mariska néni nagyon le volt maradva a fajtánk üldözésében. Már a legkisebb egérlányunk is tudta, hogy a felállított fél diót, ami felett egy dunsztosüveg mereszti veszedelmes száját, messziről kerülni kell. A két befőtt közötti papír pedig ragad, nem tanácsos arra járni. Az egércsapdák is olyan sztereotip egércsapdák voltak, hogy akár illusztrációként is szolgálhattak volna az egértankönyvekben.
Azt viszont meg kell hagyni, hogy Mariska néni a második alomnál már bekeményített. Hozott egy kismacskát, ami nem jelentett számunkra veszélyt, hiszen hol aludt, hol pedig a saját farkát kergette. Pár hét alatt kifigyeltük, merre szokott sétálgatni (általában Mariska néni után), hol vannak a kedvenc helyei, amiket aztán NO GO-zónának minősítettünk. A harmadik alom megszületésével immár negyvenhat egér jött-ment Mariska néni házában. Nem csoda, hogy állandóan ránk panaszkodott a szomszédjainak.
És eljött a nap, amikor befellegzett nekünk! Egyik szombat délelőtt megjelent a fia, aki hozott egy internetről rendelt, modern egérriasztót a városból. Kilencvenkettő egérfül egyszerre fülelt, amikor Mariska néninek elmagyarázta, hogy működik a szerkezet: egyszerűen bedugja a konnektorba, mire a készülék ultrahang segítségével olyan zajt ad majd ki, amitől az egerek – mármint mi – messzire futnak.
Nagyon kíváncsiak lettünk! Mikor elment a fia, lélegzet-visszafojtva figyeltük azt, ahogy Mariska néni bedugta a konnektorba a riasztót. Ám, nem történt semmi. Néhányat kapcsolt a készülék gombjain. De ekkor sem történt semmi. Ekkor Mariska néni átment a szomszéd fiúért, hogy fordítsa le neki a készülék angol nyelvű használati útmutatóját, ám a fiú csak két éve tanul angolul, nem értett semmit. Így áthívták a fiú nővérét is, aki már középfokon beszélte a nyelvet. Immár hárman olvasták az útmutatót, hárman kapcsolgatták az egérriasztó gombjait. Végül arra jutottak, hogy hívnak még egy embert, akinek van okostelefonja is, hogy az interneten nézzék meg, mit írnak róla. De csak egy német nyelvű útmutatót találtak, így hát átüzentek a második szomszédba, egy nyugalmazott némettanárért, hogy jöjjön, fordítsa le a szöveget. Kiderült, hogy az egérriasztóhoz kell egy elektromos izé, ami a 220 voltot átalakítja 110-re, mert ez a riasztó csak 110-zel működik. Erre áthívtak egy elektroműszerészt, aki hozta magával az elektromos izét meg a fél falut, ugyanis híre ment, hogy Mariska néninek nagyon érdekes egérriasztót hozott a fia. Ezt mindenki látni akarta.
Este hatra nagyjából negyven ember nyomogatta az egérriasztót, próbálta kitalálni, hogy működik. Fél hét körül siker koronázta a vállalkozást, ugyanis az egérriasztó lámpái világítani kezdtek. Tátott szájjal figyeltük: mi lesz most, de nem hallottunk semmi ultrahangot.
A lángoló egérriasztót végül a nyugalmazott némettanár tépte ki a konnektorból, és a nagy csetepatéban hárman is öntöttek rá vizet. Elképesztő bűz támadt. Ekkor határoztuk el az asszonnyal, hogy odébb állunk. Nem szerencsés, ha az egész falu itt zajong a nappaliban, ez egy csendes lakás volt, kérem. Ráadásul, hogy lehet úgy élni, hogy bármikor ránk gyújthatják a házat. Kérem szépen, én háromalomnyi egérért vagyok felelős!
Azóta sincs egér Mariska néninél. Győzött az a kínai vacak.
Hozzászólások