Hegyek ölelésében megbúvó tanya
adta keretét néhány boldog napomnak.
Az élet nem könnyű ott, de annyi szépséget
rejt megélni, amint megmutatja pőrére
vetkező őszi mivoltát a természet, télre
készülve meghajlanak a fák, megadják
magukat a közelgő fagyoknak. Hideg
őszi esőben lassan bokáig ér a sár, a
felhők hasa meg szinte a földig csüng le.
Sárba ragadnak a színes őszi levelek,
hideg még a csend is, amely körülöleli
a házból kilépő embert. A kályha melege
visszavár, tűzben pattogó száraz fahasáb
a zene, amely elaltatott, ringatóm meg
a könnyű fáradtság. Kristálypohár falán
megcsillanó bor színe volt utolsó éber emlékem,
mielőtt elringatóztam a könnyű álom felé, mely
rám várt az október végi éjszaka mélyén.
Hozzászólások