Azt álmodtam, hogy ezer év múlva újra itt járok Pécsett, és részt veszek egy városnézésen. Szép időnk volt a kiránduláshoz, az idegenvezetőnk betessékelt minket egy csupa üveg, repülő buszba és elkezdte mesélni, hogy mit látunk:
– Pécs egészen a huszonegyedik század közepéig folyamatos fejlődést mutat, pont úgy, mint a környékbeli városok. A huszonegyedik század végén pedig egy eddig ismeretlen természeti kataklizmának köszönhetően jelentősen megváltozott a város topográfiája, földrajzi arculata. 2347. május 5-e után pedig nem is kell magyaráznom, mi történt itt… általános iskolai tananyag…
Itt, ahol állunk, a belváros terült el ezer évvel ezelőtt. Ez a bazaltképződmény az úgynevezett Álkád-szikla, nevét feltehetőleg az itt állt bevásárlóközpontról kapta. A népi hiedelem úgy tartja, hogy egy nap két vásárló összetalálkozott a mozgólépcsőnél, és egyik sem akarta előre engedni a másikat, ezért aztán egymásnak hajtottak a bevásárlókocsijukkal, és azonnal kővé dermedtek. Ha jobban megnézzük, valóban felfedezhetjük a bevásárlókocsik formáját, illetve a két vásárló hadonászó kezeit a sziklában.
Pár perc és elérjük a tavat, ami helyén a vasútállomás állt egykor. A tó eredetmondája úgy tarja, hogy valaki leült megnézni a kedvenc sorozatát egyik nap, ám nyitva felejtette a csapot a konyhájában, és az egész városrész víz alá került.
Ha balra nézünk, igen érdekes sziklaképződményt láthatunk, ez a „Havas-szikla”, a nevét a hófehér színéről kapta. A legenda úgy szól, hogy egy szerelmespár ölelkezett a járdaszélen, amikor egy hókotró beterítette őket hóval, így maradtak meg az utókor számára.
Most elértük a Miszina-folyót, ami a Mecsekből fakad. A folyó medre szinte nyílegyenesen vezet déli irányba. Ez egyfajta geológiai csoda, a legenda úgy tarja, hogy egy ember annyira meghibbant a tévétorony akkori díszkivilágításától, hogy a puszta kezével ásta ki azt az árkot, ami később Miszina-folyó medre lett.
Itt állunk a 4Y-forrásnál. Nevét egy mondából eredeztetjük. Élt egy buszsofőr, aki épp a 4Y-járatot vezette, amikor egyszer csak megszomjazott. Az egyik utas megsajnálta, és az okostelefonjával próbált valami frissítőt szerezni a szegény sofőrnek, amikor is a busz éppen egy kátyúba hajtott bele, ezáltal az okostelefon kirepült a busz ablakán. Ahol földet ért, ott fakadt ez a forrás.
És máris itt állunk az „Ezeréves oszlop” előtt. Ez a húsz méter magas torony állítólag ezer éve is itt állt már, és a segítségével mobiltelefonok kommunikáltak egymással. A néphit szerint még a mai napig sugároz wifi-jelet, de ezt angol tudósok már kétszáz évvel ezelőtt hivatalosan is megcáfolták.
És már itt is vagyunk egy nagyon érdekes geológiai képződmény kellős közepén. Amint látják, rengeteg különálló, szögletes szikla vesz körbe minket kilométereken keresztül. Úgy néz ki az egész, mint egy lakótelep. Régen valóban állt egy lakótelep ezen helyen, amit valamilyen furcsa oknál fogva az akkori emberek Kertvárosnak neveztek el. A néphagyomány azt tartja, hogy egyik délután egy itt élő kamasz nem tudott felmenni a Facebookra, mert épp nem volt wifi, ezért nagy mérgében kiment a tizedik emeleti lakás erkélyére, és megátkozta az egész városrészt, ami rögvest kővé vált, így alakult ki a mai táj: ezek a szögletes egymástól különálló, hatalmas monolitok.
És máris visszaértünk a látogatóközpontunkba, itt különféle hűtőmágneseket vásárolhatnak, illetve csak ma akcióban kaphatnak egy zacskóval annak a vulkánnak a hamujából, ami a Jakab-hegy helyén tört ki, mintegy ötszáz évvel ezelőtt.
Köszönöm a figyelmüket!
Hozzászólások