Feleségemmel az éves karbantartáson vagyunk a már bevált termál-gyógyvizes fürdőn. Koradélután. Ilyenkor elég sokan mártóznak meg a sok nyavalyát gyógyító elég szúrós szagú vízben. Egy idő után már lehet tudni, kinek melyik testrésze fáj, hiszen azt mozgatja, masszírozza szorgalmasan kisebb-nagyobb grimaszok kíséretében. Vannak ismerős arcok, egyik-másikkal már beszélgettünk is, de mindig akadnak újabbak. Egy ötvenes, vékony hölgy, sportos frizurával épp mellettem beszélget egy szőke, kopaszra nyírt izompacsirtával. Csak most ismerkednek, mivelhogy a hölgy elmeséli szinte az egész életét.
– Aztán egyedül maradtam. Az uram elment. Az egész gazdaság a nyakamba szakadt. Tudja mit jelent ez? Nyolc-tíz szarvasmarhát gondozni, etetni, fejni. Rettenetes sok munka. A gyermekeim városra költöztek. Mit tehettem? Egyedül folytattam. Naponta emelni kellett a 25 literes tejes bödönöket. Aztán meg is lett az eredménye. Gerincsérv, operáció. Most meg a rehabilitáció.
A derék fiatalember sűrű bólogatásokkal hallgatja a beszámolót. Néha közbevet egy-egy „nahát”,” igen?”, „persze” szócskát, ami további beszámolóra sarkallja a hölgyet.
– Tudja, az a baj, hogy felénk nem nagyon lehet segítséget találni. Ki akar kiköltözni ma a tanyavilágba? Van egy pár cigány család nem túl távol, a szomszédban. Na de azok, tudja milyenek! Mondta is professzor úr, aki műtött, hogy nem nagyon találkozik cigánysérvvel.
Tudja miért? Azért, mert azok nem dolgoznak.
Kissé távolabb húzódtam tőlük és mélyen elgondolkodtam. A tanyasi hölgy összesen mintegy 45-50 kilós. A tejes bödön tejjel tele mintegy 25-30 kilós. Ezt naponta megmozdítani, esetleg a bekötő útig hóban-sárban kihurcolni nem kis dolog. És akkor még egy szót sem szóltam a többi napi teendőről. Na már most, ha ott van a szomszédban a fiatal ereje teljében lévő cigány fiatalember, akinek a putriján és öt gyermekén kívül nincs más semmije, nem volna érdemes bevonni a gazdasági munkálatokba? Ő, lehet, még sérvet sem kapna, hiszen jó fizikummal megáldott.
Kábé itt tartottam eszmefuttatásomban, amikor beugrott egy régi kép, jelenet. Nagybátyám, aki egész életét az iparban töltötte, nyugdíjas korában egy régi fekete-fehér képet mutatott nekem.
– Látod, itt lent voltunk a vállalati nyaralóban a kollégáimmal. Mindenki a családjával. Az ott Jóska, a sváb szőke fejével, mellette a bosnyák Miska, ott középen én, és mellettem az Orsós Gazsi. Roma gyerek volt, de nagyon rendes, dolgos. Mindnyájan szerettük.
Szétnézek a fürdőzők között, sehol egy kreol arc. Nekik ma erre sem futja, állapítom meg. Aztán a bejáratnál megjelenik egy csinos, fiatal kreol lány. Remélem, csak lazítani jött, még nincs semmilyen nyavalyája, esetleg gerincsérve. Egy sportos szőke fiú kíséri. Egymásra mosolyognak, amikor elmerülnek a forró gyógyvízben. Végre, itt a kivétel, ami…
– We can stay only one hour – hallom a srác sajnálkozó hangját.
Hozzászólások