– részlet egy képzeletbeli sárkánykódexből –
A viharsárkányok lágy lankákon laknak, dús ölű rétek felett repkednek, szelíd patakokban oltják a szomjukat, a legkedvesebb időtöltésük pedig az, hogy egymás mellett napoznak a sziklákon.
Amikor egy viharsárkány kikel a tojásból, még nincsen szárnya, csak mászni tud, igen gyámoltalan jószág, ezért nagy szeretetben részesül egészen egy hónapos koráig. Ekkor a sárkányszülők fogják a csemetéjüket, és elrepülnek vele egy több ezer kilométerre fekvő szigetre. Otthagyják a sárkányfiókát a zord sziklák valamelyikén és hazarepülnek.
Ez a sziget arról híres, hogy ott állandóan esik az eső. A kis sárkányok az első napokban nagyon szenvednek az esőtől, a széltől, a magánytól, mindenáron el akarnak rejtőzni a sziget valamelyik barlangjában, ami legtöbbször lehetetlen és igen veszélyes, hiszen majdnem mindegyikben lakik egy-egy idősebb sárkány, aki foggal-körömmel védelmezi a lakhelyét.
Ezek a sárkányok általában nem hagyják el a barlangjukat, mert félnek az esőtől, és főleg attól, hogy távollétük alatt beköltözik oda egy másik sárkány. Legtöbbször az arra tévedt kisebb állatokat falják fel, nem egyszer a gyengébb fiatal sárkánytársaikat, akik kétségbeesetten keresnek menedéket az eső elől. Az idős, megöregedett sárkányok – a barlanglakók – soha nem repülnek el a szigetről, ott halnak meg az odújuk mélyén. Amikor egy-egy ilyen barlang megüresedik, nagy vetélkedés támad érte a sárkányfiókák között. A sokszor véres küzdelem végén a legerősebb sárkány költözik be a barlangba. A többiek, ha még tudnak, visszasomfordálnak a szirtekre, és áznak, fáznak tovább.
Minden látszat ellenére ők a nyertesek. Ugyanis a viharsárkányok szárnya a folyamatos esőtől nő ki. A viharos szél és az eső kell ahhoz, hogy a kis sárkányok szárnya annyira megerősödjön, hogy repülni tudjanak. Általában ez egy évig tart. Addig egymás mellett gubbasztanak a sziget szirtjein, tűrik a szelet és az esőt.
Egy nap pedig elrugaszkodnak majd az esőverte sziklákról, repülnek egy kört a sziget felett, és elindulnak hazafele – a családjukhoz – vezető úton.
Hozzászólások