Nyárfák ágai karcolják a bárányfelhős eget,
ezek a fák már huszonöt éve is itt álltak,
láttak engem fiatalon. Nemcsak én, a fák
is megöregedtek, remélem, a hatalom
azért megkönyörül rajtuk, nem vágja
ki őket. Szelíden hajladozó Thököly úti nyárfák,
ti láttatok engem, bárcsak el tudnátok
mesélni nekem, milyen volt az ifjúság?
Itt álltok a tavaszt idéző januári verőfényben,
a parkban munkagépek vidáman verik szét a
megszokott harmóniát, s a csendet.
Én buszra várok, és felködlik előttem a
hajdani nyár, mikor valaki szombaton arra várt,
hogy bezárjon a könyvtár, és kézen fogva egymást
hazaindult velem. Thököly úti nyárfák, bárcsak
elmondhatnátok nekem, milyen volt az a nyár
milyen az ifjúság, és milyen a szerelem.
Hozzászólások