alvós • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

alvós

 

amikor eljön a fél kilenc
és anyukám már a harmadik utolsót is elmesélte
én igazán erőltetem az alvást
csak nem megy
pedig mindent megteszek
erősen becsukom a szemem és mozgatom a lábfejem
ettől persze a szemem folyton kinyílik
mert mindig az eszembe jut valami
egyszer az hogy azt mondta a peti
amikor neki adtam az uzsonnámat
hogy milyen szép a szalvétám
máskor pedig hogy mennyire undok volt a luca
anyukám azt szokta mondani
jó mindent végiggondolni este ami aznap történt
még a rosszat is mert tanulhatunk a hibáinkból
a lucát nem akarom végiggondolni
inkább elalszom
de előtte még egy kicsit nézegetem a takarómon a cicákat
a feketének elfelejtették megrajzolni az egyik lábát
az a kedvencem
már többször oda akartam rajzolni neki
hogy ne legyen szegény háromlábú
de valahogy mindig elfelejtem
aztán amikor újra az eszembe jut
már reggel van és én átaludtam a rajzolást
aki sokat alszik szép lesz a bőre
ezt mondta a luca
és azt is hogy az enyém már elöregedett
undok
az anyukája kozmetikus ő ezért tudja a női dolgokat
így hát mégiscsak erőltetem az alvást
a bőröm miatt
elalszom és ideálmodom a petit
és együtt szép lábat rajzolunk a cicámnak
csak el ne felejtsem a fekete filcet is ideálmodni

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS