Endorfinszonett • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Endorfinszonett

 

Keress magadnak egy kedves indokot,
és szólj a méhnek, hogy a tájat nézze,
ne vágyjon naponta egyre több mézre,
hiszen az életünk nem csupán robot.

 

Ne munka legyen az egyetlen drogod,
néha a kicsi tücsköt is vedd észre!
A kis zenész nem is költ szívsebészre,
messze kerüli az állandó szmogot.

 

Szaladj neki az űr-tágas semminek,
repítsenek fel hallgatag enzimek,
próbálj eldobni minden talmi dolgot.

 

Szeress, ölelj és legyél végleg boldog,
talán nem veszett ki végleg az öröm,
keresd szíved táján, a belső körön!

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS