Üzennek a térítők és sarkkörök,
mérsékelt égövben a nyár nem örök.
Ott fönn magasról hazudik a zenit,
és Munch Sikolyába rejti a zsenit.
A felhőkben már extrém jövő pörög,
kínzó forróság, majd sötét ég dörög.
Jég szabja a remélt ősz szép tincseit.
Hiába a sóhaj, esély sincsen itt.
Sunyi férgüktől félnek a kerti fák.
Hamis az éden. Látni, ahogy kinő
almában a túlélhetetlen idő.
Tücsöksóhajok. Semmibe vert imák.
Egy papírcetlin ott hever a lista,
jelzi, az ember mindig optimista.
Hozzászólások