Frantisek Mikloško
Aki úgy véli, hogy Szlovákiában kiegyensúlyozott a nemzetiségi politika, vagy elnézőbbek a nemzetiségek, különösen a magyarok iránt, az egy picit, de néha nagyon téved. Amikor Szlovákia az EU kapuja előtt álldogált és belépésre várakozva esedezett, nagyon jól viselkedtek a szlovák politikusok. Szép, vagy szebbik arcukat mutatva eltávolították a hatalomból Vladimir Meciárt és Ján Slotát. Sőt a 2002-es választások után még a parlamentbe sem kerültek be a nemzetiek. Pártjuk, a Szlovák Nemzeti Párt pedig darabjaira hullott. Pontosabban Slota, Malyková és Oberhauzer vad gyűlölettel, durvábbnál durvább megjegyzéseket vagdosott egymás fejéhez.
Most azonban újra ígéretesek a kilátások, ráadásul Malyková, azaz Belouszová – közben férjhez ment egy gazdag ukránhoz, aki meghalt – Slotával kibékült, fátylat borítottak a nyomdafestéket nem tűrő egymás iránti tiszteletlenségekre. Ismét támadásokba lendültek, különösen Slota a hangadó, és nem kímélik a szlovák testvéreiket sem, ha azok a magyarok iránt bármilyen közeledést vagy szimpátiát gyakorolnak…
Slota ismét keményen „begurult”, hozták június közepén a szlovákiai lapok. Kedélyeit az borzolta fel, hogy Frantisek Mikloško, a szlovákiai Kereszténydemokrata Párt parlamenti képviselője Adalbert-díjat vett át Mádl Ferenc, magyar köztársasági elnök kezéből. Ám a díjátadás vagy díjátvétel talán nem is irritálta volna Ján Slotát, a „legnagyobb szlovák” lelkét, ha Mikloško nem kér bocsánatot a „szlovákiai magyaroktól”, akiket a Benes-dekrétumok és a Kassai Kormányprogram kitelepítésre – a háború után – és teljes jogfosztottságra ítélt. A kitelepítéseket, vagy ahogyan akkor nevezték, lakosságcserét 1948-ban megállították, mert nem volt elég szlovák, aki jelentkezett volna a Szlovákiába való „visszatelepítésre”, enyhébben szólva – ükonokakénti – visszatérésre. A jogfosztottság azonban tovább élt. Csak 1949 után nyíltak meg a magyar iskolák, kaptak állampolgárságot az emberek. Addig Szlovákiában minden magyar bűnös, kollektív háborús bűnös volt, még a csecsszopó magyar gyermekek is. Hát ezekért a magyarok ellen elkövetett és végrehajtott intézkedésekért mondta ki az alábbiakat Frantisek Mikloško: „Legyenek akármilyenek is a bennünket ért sérelmek, a magam nevében azt szeretném mondani a Szlovákiában élő magyaroknak, bocsássanak meg!”
Frantisek Mikloškóról el kell mondanunk, hogy mélyen vallásos, katolikus szlovák ember. A Zoboralján, Nyitrán született 1947-ben, műszaki ember. A pozsonyi Komensky Egyetemen szerzett diplomát és doktorált. 1978-83 között a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézetében kibernetikusként dolgozott. Ám 1983-ban jött a „gyertyaégetés” néven emlegetett ellenzéki tüntetés, amelynek Mikloško szervezője volt, így hát az akadémiáról kirúgták, és onnantól mint munkás – néha kőműves – dolgozott különböző helyeken. A bársonyos rendszerváltás idején, 1989 novemberében a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű mozgalomban, a felsőbb vezetésben vett részt, majd 1990 márciusától képviselő és 1990 júniusától a Szlovák Parlament elnöke volt. Megalakulásától a Szlovák Kereszténydemokrata Párt tagja. Rendkívül jó humorú, a magyar képviselőkkel szoros kapcsolatot tartó politikus.
A magyarok iránti tiszteletét az is bizonyítja, hogy Göncz Árpád köztársasági elnököt 1990. november 28-án meghívta Nyitrára, a nyitrai színházba a „Mai Médea” című dráma bemutatójára. Göncz Árpád monodrámájában a Médea, anya szerepét Adela Gáborová játszotta. Ott voltunk mi is, zoboralji magyarok, és a színház előcsarnokában vártunk a vendégekre. Nemsokára megérkeztek, és Mikloško, a parlament elnöke elsőnek csoportunkhoz vezette Göncz Árpádot e szavak kíséretében: „Íme a becsületes zoboralji magyarok!” A darabnak sikere volt; közel száz alkalommal játszották.
Frantisek Mikloškónak Göncz Árpád darabja feletti védnöksége miatt nem történt baja. Mármint nem érték támadások a nemzetiek oldaláról. Ám századunk legelején Mikloško Budapesten, a magyar parlamentben járt és felszólalt, amit bizony nem vettek tőle jó szívvel egyes szlovák képviselők. Felszólalásának tartalmára, sőt arra sem emlékszem, hogy mi okból járt a budapesti parlamentben. De arra igen, hogy egyes képviselők még a szlovák parlamentben is felhánytorgatták neki budapesti útját. Nagyon higgadtan azt válaszolta, hogy nagyon sajnálja képviselőtársainak a látásmódját, akik nem veszik észre, hogy tevékenysége történelmi esemény volt. A magyar képviselőházban előtte a két háború között csak Miloslav Hodza szólalhatott fel szlovákul, ő pedig a második szlovák, aki anyanyelvén beszélt.
Egyébként Frantisek Mikloško könyvet is írt a katolikusok üldöztetéséről 1943-89 között, a katolikus rendházak feloszlatásáról és a katolikus szerzetesek, valamint világi papok bebörtönzéséről. Közülük Szüllő Rezsőt, a pozsonyeperjesi születésű esperest jómagam is ismertem. Mielőtt 1951-ben bebörtönözték, jó néhány osztálytársamat is kifaggatott a titkosrendőrség, de a gyerekek nem vallottak ellene, a szülők pedig kimondottan kedvelték. Bizonyítékok hiányában néhány hónap múlva kiengedték. Szeretett falujába – szülőfalumba –, Nagycéténybe azonban már nem térhetett vissza. Később azt hallottam, hogy továbbra is figyelték és talán a titkosrendőrség tette el láb alól. Egy vasúti átjárónál a mögötte álló vagy érkező kocsi a sínekre lökte, az áthaladó vonat pedig halálra gázolta. Akkortájt bizony történtek hasonló dolgok…
Node, kanyarodjunk vissza Frantisek Mikloško legutóbbi cselekedetéhez, dolgához. Mint említettem, az történt, hogy a szlovák kereszténydemokrata politikust, a pozsonyi parlament volt elnökét Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök a nemzetközi Szent Adalbert-díjjal tüntette ki. A díjat már megkapta Václav Havel, Csehszlovákia utolsó, majd az ország kettéválása utáni első cseh elnök is. A díj névadójáról annyit, hogy Szent Adalbert püspök cseh főúri családból származott, 956 és 997 között élt. Misszionáriusként működött Csehországban, Magyarországon, a lengyeleknél és a poroszoknál is. Neve összeforrt nagy királyunkkal, Szent Istvánnal, Adalbert volt Vajknak és apjának, Géza fejedelemnek is a keresztelő papja.
Mikloško a díjat a múlt rendszerben végzett munkájáért és a rendszerváltás utáni polgárjogi érdemeiért kapta, amelynek keretében kiállt a szabad vallásgyakorlás mellett, valamint a kisebbségi jogok érvényesülése mellett is. Bocsánatkérése úgy tűnik, hogy nem aratott osztatlan sikert pártjának soraiban sem. Társai úgy nyilatkoztak, hogy nem a pártja, hanem a saját 
véleményét képviselte, különben is egy keresztény politikus bármikor és bárkitől kérhet bocsánatot. Bugár Béla magyar politikus, a szlovák parlament alelnöke örömmel fogadta Mikloško bocsánatkérését, de egyben figyelmeztetett, hogy annak visszhangja lesz a szlovák oldalon.
Ján Slota, aki Szlovákia megmentőjének, egyedüli igazságos harcosának tartja magát, azonnal reagált, a bocsánatkérés nagyon kihozta sodrából. Ezeket mondta: „Mikloško farizeus és áruló magatartása miatt undor fog el”. Majd így folytatta: „Gyöngyöt szórt a disznók elé és végzetes sebet ejtett a szlovákok lelkén.”
Slota bonyolult lelkivilágának kitörései bizonyára már a választások, a választási kampány előszelei. Jövőre hallunk még cifrábbakat is tőle. Ám szerencsére Szlovákia választópolgárai közül csak kevesen adják le szavazatukat pártjára. Szlovákiának már elege van a konfliktusokból, az emberek szeretnének békésen, nyugodtan és „jól” élni.
Hozzászólások