vihar – Hajnal Éva
nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört
nem is értem miért nem tudnak normális ernyőt gyártani
viharállót
az eső meg csak ömlik
minden könyvem elázik
már csak pár lépés és otthon vagyok
egyre több víz csorog a táskámba amint a kulcsot keresgélem
vizes ruháimat lerángatva
itt állok mezítláb
mindenemből a vihar csöpög
törülköző után kapkodok
ruháim tócsákban a járólapon
hajszárítóval szárítgatom
petrit
erdős virágot
és a három esterházyt
milyen jó hogy mégse tettem be szymborskát
ő megúszta ezt a vihart
próbálom egyszerre menteni mindet
mégsem tehetek különbséget ugye
a lapok megbékélve tűrik a forróságot
vicces lehetek amint itt szerencsétlenkedem
ők biztos kedvesen élcelődnének rajtam
most
azon tűnődöm
milyen jó volna egy nagy vízhatlan zseb
a szívem fölé
*
vihar – Jóna Dávid
a könyvesbolt kirakatából látom, hogy esik,
a tócsa érve felszíne bugyog, buborékol,
nagyapám azt mondta,
ilyenkor az eső nem tart soká,
lehet, hogy neki a két óra sem volt sok,
régen a gangról néztük a nyári záport, magunkba szívtuk illatát,
a kuvasz a házába hátrált és minket figyelt,
itt a városban más,
nincsenek kuvaszok… persze nem csak azért…,
kicsit alább hagyhatna…,
nincs ernyőm, sosem volt,
legfeljebb elázom, „ez csak vízű”,
ezt a másik nagyapám bagósárga bajusza mosolyával mondta,
közben a boltban a verseim keresem,
kortárs irodalom, igen, itt kellene lenni,
az eladó úgy állt ott, mint Demis Roussos, azt mondta, rendelhető,
nem árulom el neki…, csak megköszönöm,
aztán eszembe jut Hajnal Évi verse,
ahogy az esőben fut haza, ráhajol frissen vett könyveire,
testével védi őket,
mint utcai felkelő, kapualjról kapualjra siet,
majd átázott szívét megírja,
nekünk, a vihar gyermekeinek.
Hozzászólások