Bozont nevelése
Bozont elindult a beilleszkedés útján. Alapvető tulajdonságai már az első napokban jelentkeztek. Bozont nem egy falánk kutya, az ételéhez lassan közelít, és méltóságteljesen eszi meg. Rögtön kialakult, hogy enni csak velünk, a jelenlétünkben hajlandó. Ha egyedül maradt soha nem nyúlt az ételhez.
Más kutyákhoz barátsággal közelít, de sokszor egy morgással kezdi az ismerkedést. Érdekes módon gyerekbiciklitől, rollerektől fél, és ha tudja, kikerüli őket.
Úgy vettem észre, hogy a nőkkel barátságosabb, a férfiakat kevésbé kedveli. Nagyon szeret labdázni, és soha nem unja meg a játékot.
Az autót nem bírja, beindul nála a kocsiban egy öklendező folyamat, amely hányással végződik. Az első hetekben kerültük a vele való autózást, de tudtuk, hogy az életmódunkat figyelembe véve hosszú távon ezt nem tudjuk elkerülni.
Az idő ezen a nyáron szép volt, kellemes vize volt a Balatonnak, és így naponta jártunk le a strandra fürödni. Bozontnak tilos volt a Balatonban lenni. Az első délelőtt félve hagytuk egyedül a házban Bozit. (Pár nap alatt mindenki Bozinak szólította az új szerzeményt.)
Izgalommal léptünk be a házba egy-egy eltávozás után, de Bozi nem csinált semmi rosszat, és nyugodtan, barátsággal fogadott bennünket. Az első hetekben többször kaptunk aggódó telefonokat a pilis-budaiaktól, amelyben érdeklődtek, és tanácsokat adtak nekünk, hogy hogyan és miképp cselekedjünk, hogy Bozi jól érezze magát, és elfogadjon minket a családjának.
Aranyos szokását ismertük meg, ha valamit meg akart érteni, bólogatni kezdett, szemben ülve velünk, a szeme az értelemtől sugárzott, és biztatóan figyelt ránk, és legtöbbször megértette a mondanivalóinkat.
Az elmenetel és a megszökés veszélye nem állt fenn, sőt rögtön az első hét után Bozi ráállt ragaszkodóan a követésünkre. Ha szabadon is volt – póráz nélkül – 10-15 méternél messzebb nem ment el tőlünk. Ha vendégek, vagy idegenek jöttek tartózkodóan viselkedett, az idegenekkel barátságtalan volt.
A nyár számunkra véget ért, és szeptember elején felköltöztünk Budapestre.
Bozont Budapesten
Bozi számára nagy váltást jelentett Budapest. A második emeleten lakunk egy 68 négyzetméteres, kétszobás lakásban. Bozi hálóhelye a korábbi kutyánk kosara lett, amelyet éjszakánként behoztunk a mi hálószobánkba. Hamar megszerette a kosarát, és esténként kinyújtózkodva, élvezettel vette birtokba.
Nem hallgathatom el, hogy bár üres hassal utazott fel Pestre, sajnos nem úsztuk meg az autózással járó hányását. Próbálkoztunk orvosságokkal, üres hassal a kocsizást, nem bírta, szenvedett szegény.
Szép erkélyünk van, és csendes helyen lakunk, de Bozikánkat ez nem nyugtatta meg. Budapesten csak a lakás belsejében érezte magát biztonságban. A házunk kertjében lett volna lehetősége a szaladgálásra, de a többi lakó nem vette jó néven Bozink jelenlétét, így csak velünk együtt tudott a kertben tartózkodni.
Az életünkben napi háromszori sétát kellett megszerveznünk. Bozi már mindig nagyon várta ezeket a sétákat, és boldogan rohant le a lépcsőkön.
Ketten, Piroska és én a sétáltatási feladatokat beosztva, vittük és visszük le őt. Nálunk a kutyák paradicsoma a Schmidt Park. Ez a park egy csodálatos, mondhatni, hogy egyedülálló terület. A parkban hatalmas fák, természetes 20-30 méteres talajsüllyedések, gödrök vannak, amelyek mélyén fák élnek, és csodálatos sziklaalakzatok vannak. A területen egy kör alakú beton sétányt csináltak, amelyet erdő vesz körül. Azt szoktam mondani – ha itt sétálok – úgy érzem, mintha a Mátra vagy a Pilis közepén kirándulnék.
A parkot a környék kutyás társadalma használja, és az óbudai kőrengeteg lakói – különösen a kismamák. Padok találhatóak a sétány szélén, ahol meg lehet pihenni. Bozit ide vittük le, és visszük le ma is. Ma már, ha megérkezik a „Schmicibe” akkor megváltozik, kihúzza magát, és boldogan kajtat, az orrát leszegve rohan. Lassan megismerte az összes sétáló kutyát, és először barátságos mozgással, azután már felcsapott farokkal csatlakozik a bandához.
A rollereket, a háromkerekű bicikliket nagy ívben elkerülve megyünk körbe, vagy csatlakozunk egy játszó kutya társasághoz.
Bozont révén barátságaink is születtek. Megjelentek a barátnők, Csipi és Rozi. Bozi egy tizenöt kilogrammos, középtermetű kutya. Csipi és Rozi súlya a duplája, harminc-harmincöt kilogrammosak. Csipi Airdale terrier fajtájú vadászkutya, teli energiával. Játékos, nehezen nevelhető, a kis kutyákat zsákmánynak tekinti, ezért nagyon kell rá vigyázni! Egyébként aranyos, jó kutya. A gazdája, aki jó
Rozi kukucskál
barátunk lett, rengeteget foglalkozik vele. Rozi egy barátságos labrador, és benne van ennek a fajtának minden jó tulajdonsága: barátságos, játékos és engedelmes. Nem tudjuk, hogy Bozi, hogy intézte el, de mindkét kutyát két vállra fekteti, és azok ezt eltűrik, sőt élvezik.
A környék családi házaiban élnek – ez a két kert lehetőséget jelent Bozi számára –, amelyet sokszor ki is használunk, és a gazdáik is szívesen fogadnak bennünket. Barátaink lettek!
Általában gyalog megyünk vele, de néha muszáj kocsiba ülnünk, és ilyenkor jön a szörnyű hányás. Az állatorvosi tudomány is csődöt mondott, drága gyógyszer, olcsó gyógyszer, egyiknél sincs eredmény, a hányás jelentkezik.
Bozont láthatóan jól érzi magát a családunkban. Mi sokat beszélünk hozzá, simogatjuk, játszunk vele. A legkedvesebb játéka a teniszlabda. Vettünk neki egy dobáló kart, és ebből dobjuk el a teniszlabdát. Bozont fáradhatatlanul szalad, rohan a labda után, és rögtön várja a következő dobást. Nagyon rugalmas, ügyes és izmos lett. Sokszor, ha játszunk, megállnak az emberek, és csodálkozva nézik a kétméteres ugrásokat, és a dobott labdának már a levegőben történő
Csipi figyel
elkapását. Nagy sikerünk van mindig, és mi ilyenkor büszkék vagyunk a kutyánkra. Már hét-nyolc hónapja volt nálunk Bozi, amikor két napra elutaztunk, és őt odaadtuk megőrzésre Csipi gazdájának. Családi házban laknak, és a kertjük be van kerítve. A telefon másnap reggel megszólalt, és egy síró hang jelezte, hogy Bozi eltűnt, megszökött. Nem értik, hogy hogyan, de nem találják. Nagy izgalom volt, a környék ismerőseit riasztották, majd két-három óra múlva az egyik házunkban lakó férfi felhívott bennünket, hogy beengedte a kutyát a kertbe, és Bozi felrohant a második emeletre, és leült az ajtónk elé.
Nagyon megrémültünk, mivel ahhoz, hogy hazaérjen át kellett mennie egy autóbuszjárattal rendelkező főúton, és két keresztutcán – szóval a jó Isten, és az ösztönei vigyáztak rá!
Másnap megérkeztünk, és Csipiéknél – akik elmentek érte – boldogan öleltük meg hűséges, de felelőtlen kutyánkat. Nagy kaland volt, megúszta – megúsztuk – az önálló vállalkozását. Szegény gazdi néni és gazdi bácsi teljesen kiborultak. A kis vadóc, félelmekkel terhelt kutya kezdett átalakulni.
Egyre jobban kommunikált velem, velünk. Reggel, amíg nem mozdulunk meg, a kosarában felülve figyel bennünket, nagy szemekkel lesi minden mozdulatunkat.
Az ágyunkat tiszteli, és soha nem jön fel, de a két lábát a földön hagyva megjelenik a fekete feje, és a fejét oldalra hajtva, vágyakozva várja, hogy „simit” kapjon, ha odahajolunk hozzá, lehelet finoman megnyalja a kezünket.
Sokszor halkan vinnyog, a farka jár, mint a motolla, és elrohan, hoz nekünk egy labdát – ez az ő ajándéka –, leírhatatlan finom jelenet ez, nehéz szavakkal érzékeltetni a barátságát.
Soha nem kezdi el az evést, amíg mindketten nem ülünk le a reggeliző asztalhoz.
Ránk néz, és ha látja, hogy mi már eszünk, akkor ő is nekifog a reggelizéshez. Ülünk a szobában, és ő figyel bennünket, és láthatólag próbálja megérteni, és megérezni a hangulatunkat, és ha úgy érzékeli, hogy rossz passzban vagyunk, akkor odajön, és dörgölőzve megnyalja a kezünket. Ilyet még soha nem tapasztaltam az előző kutyáinknál. Végtelenül türelmes, és minden alkalommal nyugodtan kivárja a sétára indulást. A lakást védi, és mély hangot hallatva riasztja el a betolakodót.
A sétáknál állandóan figyelemmel kísér, és nem megy soha messzire, ha teheti, a lábát ráhelyezi a lábamra.
Nagyon szeretjük egymást, és egy kedves, melegszívű partnert találtunk meg benne. Ez a leírt szelídülés és barátság kialakulása mintegy két év eredménye. Apró, kis figyelmességeket kapunk tőle, és időközben fáradhatatlan labdaművész lett belőle.
(Következő rész: jövő kedden)
Hozzászólások