Nélküle üresek az esték,
lomhán kúszik arcomba a sötét.
Nem vidámságot, meghittséget hoz,
úgy érzem folyton, valaki átkoz.
Valaki lesben áll, acsarkodik,
odakintről jön, vagy belül lakik?
Félelem szülte, sanyarúság?
Embergyalázó zöld kufár?
Alkuszik, kacag, földre terít,
mellemen táncol, megkeserít,
kicsúfol, lenéz, becsap, ha kell,
felkelni nem tudsz, erőd fogy el.
Ellenem bosszú forr, rámömlik vére,
pókháló szorít, csahol az Énje…
Bénultan várok, múljon e pohár,
harc haljon, csend legyen, s béke, béke már.
Hozzászólások