Üres ég • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Üres ég

 

Nélküle üresek az esték,
lomhán kúszik arcomba a sötét.
Nem vidámságot, meghittséget hoz,
úgy érzem folyton, valaki átkoz.

 

Valaki lesben áll, acsarkodik,
odakintről jön, vagy belül lakik?
Félelem szülte, sanyarúság?
Embergyalázó zöld kufár?

 

Alkuszik, kacag, földre terít,
mellemen táncol, megkeserít,
kicsúfol, lenéz, becsap, ha kell,
felkelni nem tudsz, erőd fogy el.

 

Ellenem bosszú forr, rámömlik vére,
pókháló szorít, csahol az Énje…
Bénultan várok, múljon e pohár,
harc haljon, csend legyen, s béke, béke már.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Üres ég”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés